Bugár Béla zászlóbontásával valami új kezdődik a szlovákiai magyar politikában. Semmi biztosíték azonban, hogy ez az új egyben jó is lesz az ottani magyar közösség számára; az pedig mindenképpen erősen kérdéses: hasznát látja-e majd az érlelődő változásoknak. A körülményeket figyelembe véve ennek inkább az ellenkezője valószínűsíthető. E gyanúper már csak azért is él az emberben, mert az új szellemet csupa régi politikai szereplő engedi ki most a palackból - ugyanazok a veteránok, akik lassan már két évtizede tartják ellenőrzésük alatt a szlovákiai magyarpolitikát; egyre kisebb sikerrel. Éppen a személyük miatt sokan a készülő vihar előszelét érzik átsuhanni az ottani magyarság  felett.

Pedig hát normális viszonyok között önmagában még nincs abban semmi baljós, ha egy pártból kiválik egy csoport és a politikai vetélkedést választja. Ráadásul még a lázadók alapötlete is racionális: a vegyes lakosságú Dél-Szlovákia regionális érdekeinek védelme a nacionalista központosítással szemben. Az elképzelés jó, egy baj van vele a többségiek szemében: magyartól ered. Igaz, a szlovákoknál régóta Bugár Béla a legelfogadottabb kisebbségi politikus - ám a jelek szerint mégsem annyira, hogy szlovákok is bekívánkoznának alakuló pártjába. Zászlóbontása ilyen szempontból egyenesen lehangoló volt: a korábban felkért ismertebb szlovákok sorra elhárították a lehetőséget. Márpedig egy magyar-szlovák párt a többségi nemzet fiai nélkül nyilván fából vaskarika.

Mint ahogy az is szomorú (de érthető), hogy a szlovákiai magyarság egyik része szintén ódzkodni látszik, hogy egy tálból cseresznyézzen a többségiekkel. Ezért aztán Bugárékat most - és ez a másik baj - saját közegükben is gyanakvóan méregetik némelyek. Főleg azok után, hogy Bugár régi pártjának a vezérkara nyomban árulónak nyilvánította a Magyar Koalíció Pártjának - annak idején éppen általuk megpuccsolt - korábbi elnökét. Amit Csáky Pálék e napokban művelnek a Híd párt startja kapcsán, az joggal nevezhető ízléstelennek, még inkább politikai rövidlátásnak.

Az a felvetésük például, hogy Bugár a Slota-párt felé építgeti Hídját, nyilván rágalom. Csákyék ezzel eleve el akarják lehetetleníteni az együttműködést a két formáció között, az alternatívák harcát pedig személyes háborúskodássá alakítják át. Ugyanaz a küzdelem folytatódna tehát köztük, mint eddig, csak más - keményebb - eszközökkel.

Ez a kilátás lehangoló, hiszen a Sloták és Ficók legnagyobb örömére már egy évvel a választások előtt be van programozva Szlovákiában a nyílt magyar-magyar belháború. A borús végkifejlet ígéretével. A szavazói bázis ugyanis adott, voksokat mindkét párt csak a másik kárára szerezhet. Márpedig magyar szavazatból nagyjából annyi van, ami egy pártnak elég, kettőnek kevés. Sőt, szoros meccs esetén mindenki hoppon maradhat. Főképpen persze maga a szlovákiai magyarság.