Nem néhány napja, jó pár éve tudjuk, hogy Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére hadrendbe állították a diktatúra szinte teljes titkosszolgálatát. Mindent és mindenkit bevetettek, amit és akit csak lehetett. Kenedi János már  1996-ban részletesen megírta ezt a Kis állambiztonsági olvasókönyvében.

Éppen azért kellett a diktatúra titkos gépezetének olyan nagyon zakatolnia, mert a nyilvánosnak le kellett állnia. Addig minden megmozdulást a hatalom szervezett, s amit mégsem, azt ellenségesnek nyilváníthatta. 1989. június 16-a volt az a nagy korszakzáró-korszaknyitó ünnep, amelyet a bukott rendszer már meg sem szervezhetett és meg sem tagadhatott. Képviselői megtűrten, alárendelt szerepben nézték végig '56 után harmadszázaddal teljhatalmuk újratemetését.

A szájukat ki sem nyithatták, némán nyelték Orbán Viktor szavait: "Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből okítsanak, ma szinte tülekednek, hogy - mintegy szerencsehozó talizmánként - megérinthessék ezeket a koporsókat." Ki gondolta volna akkor, hogy a jelenlévő Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre (aki éppen a forradalom mocskolásával indította politikai pályáját), két évtizeddel később Orbán aranykoszorús szövetségese lesz?

Az újratemetés előtt tizenkét nappal tartották meg Varsóban a rendszerváltó parlamenti választásokat, és ugyanezen a napon küldték rá a tankokat Pekingben a tüntető diákokra. Hat nappal később - hat nappal az újratemetés előtt - írták alá az állampárt és az Ellenzéki Kerekasztal megállapodását a tárgyalások megkezdéséről. Az állampárt aláírta, hogy többpárti szabad választásokon dőljön el, ki kormányozza az országot. Világos volt a választási lehetőség, és világos volt, hogy a békés, demokratikus rendszerváltás útját csak egy apró, militáns kisebbség veszélyeztetheti mindkét oldalon.

Az állambiztonság buzgólkodásának akkor lett volna igazán jelentősége, ha ezt a militáns kisebbséget szolgálta volna, és összetűzéseket provokál. De erről szó sem volt. Az állambiztonság szoros politikai felügyelet alatt az MSZMP vezetőinek érdekeit szolgálta, azok pedig lehetőséget láttak rá, hogy békés úton folytatólagosan benne maradjanak a hatalomban. Ez a lehetőség egészen az őszi népszavazásig meg is volt. Hajszálon múlt, hogy Pozsgayból nem lett köztársasági elnök, Antall József még októberben is úgy nyilatkozott, hogy az MSZP nélkül nincs stabil, az ország érdekeit szolgáló koalíció.

Orbán Viktor radikális beszéde is békepárti volt. Neki sem tetszett volna forradalmat csinálni egyáltalán. Azt hangsúlyozta, "esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el, amit az '56-os forradalmárok véres harcokban ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára."

A Hősök terén a megrendítő díszletek között összegyűlt, megrendítően nagy tömeg sok-sok különböző, összeegyeztethetetlen dolgot várt a békés rendszerváltástól, de a békés rendszerváltástól várta. A béke akkor jelentéktelen kivételektől eltekintve mindenkinek megfelelt. Ha az állambiztonság átalussza június 16-át, akkor sem lehetett volna az a nap békésebb és szebb.