Magyarország most 24 helyett 22 képviselőt választhatott, de ezzel a magyarországi képviselők aránya alig csökkent, gyakorlatilag maradt 3 százalék. Valamivel többet számít, hogy Romániából és Szlovákiából hat helyett csak öt magyar képviselő jutott be. De a súlyos ok az, hogy elvérzett az SZDSZ és betört a Jobbik. Az SZDSZ-nek az előző parlamentben jelentős pozíciója volt az európai liberális pártban. Két képviselőjük egyike, Szent-Iványi István alelnök volt az európai liberális pártban. Ennek megfelelő befolyással rendelkezett. Fontos szerepet játszott pl. abban, hogy az EP foglalkozott az oroszországi finnugor kisebbségek hátrányos helyzetével, és ezt a kérdést beemelte még az EU-orosz párbeszédbe is.

Az európai liberálisok 11 százalékukkal a harmadik legnagyobb frakciót alkotják most is a parlamentben a konzervatívok (36 százalék) és a szociáldemokraták (22 százalék) után. A liberális párt ugyan 1,8 százalékpontot veszített, de így is megkerülhetetlen tényező maradt, főleg hogy a jobbközép Néppárt szakadás előtt áll. Kiválni készül belőle három-négy radikális nemzeti-konzervatív párt, és legalább 50 brit, lengyel, cseh és francia új frakciót tervez alapítani. A liberális frakcióból kimaradt az a székelyföldi magyar is, aki az előző parlamentbe egy román liberális párt színeiben jutott be. Így egyetlen magyar sincs az EP harmadik legnagyobb pártjában.

Az EP-ben a képviselők nem országuk és otthoni pártjuk szerint ülnek, hanem virtuális összeurópai pártokba tömörülnek. A lényeges döntések a három nagy európai párt kompromisszumai alapján születnek. Ha a magyar képviselők bármilyen nemzeti érdeket próbálnak érvényesíteni, ahhoz nem elég félretenniük az egymás közötti pártideológiai különbségeket, több száz külföldi képviselő támogatását kell megszerezniük. Az EP-ben a képviselősködés lényegében folyamatos lobbizást jelent. Most a magyar nemzeti lobbizás számára az egyik nagy párt elveszett. Ezt aligha fogja ellensúlyozni a Fidesz erősödése a konzervatív-kereszténydemokrata frakcióban. Főleg, ha számításba vesszük, hogy az MSZP visszaszorulása miatt a szociáldemokrata frakcióban is csökkent a magyar befolyás.

További magyar veszteséget jelent a három jobbikos képviselő megjelenése. Ugyanis az EP mértékadó pártjai mindig kiközösítették a szélsőségeseket. Az MSZP-s EP-csoport azonnal jelezte, hogy ehhez kívánja tartani magát, s a Jobbik elszigetelésére szólította fel a fideszes és az MDF-es megválasztottakat is. A szlovákiai magyar EP-képviselők sem állnak szóba a Jobbikkal. Kérdés, hogy a Fidesz kooperál-e vele az EP-ben, és ha igen, ezt mennyire viseli el az európai "anyapártja", a Néppárt.

A szélsőjobbosok általában maguk is nehezen alakítanak önálló frakciót, mert a rasszizmusuk sokszor üti egymást. A Brit Nemzeti Párt ugyan egy ideje építgeti az együttműködést (főleg a franciákkal és olaszokkal, de a Jobbikkal is), ám így is kérdéses, hogy alakul-e szélsőjobb európai párt. Az új szabályok szerint ehhez legalább hét országból 25 képviselőnek kell összeállnia. Meglepő lenne, ha a jobbikosok oda tudnak ülni a Szlovák Nemzeti Párt s a Nagy-Románia Párt magyarfalói mellé. A Jobbik antiszemitizmusa viszont esetleg nem tetszik a holland Szabadságpártnak, amely nem a zsidókat gyűlöli, hanem a törököket. De még ha feláll is egy szélsőjobb frakció, aligha lesz befolyásos. Az előző parlamentben a szélsőjobb, valamint az EU-ellenesek frakcióiból szólaltak fel a legkevesebben, és ők terjesztették be a legkevesebb javaslatot.

A Jobbik esetében a helyzetet súlyosbítja az EU-ban való járatlanság. A párt listavezetője, Morvai Krisztina (jogi egyetemi tanár) az EP-választás másnapján leszögezte a Jobbik honlapján: "Nem leszünk partnerek a lisszaboni szerződés elolvasás nélküli aláírásában". Csakhogy ez a szerződés már alá van írva, Másfél éve.

A szerző újságíró

Esős választás