Sok bajom van a fővárosi vezetéssel, mégsem osztom Sebes Andor indulatait, amelyeket a főpolgármester-helyettes forgalomkorlátozó javaslatáról, az úgynevezett mesterséges dugósításról fogalmazott meg (Orvos látta? május 23.).

Az autóforgalom radikális belvárosi korlátozása valóban csak értünk, csak nekünk történt volna. Mindenki, még a dzsiptulajdonosok is fellélegezhettek volna, nem beszélve az ott lakókról: egy csapásra üdébbé vált volna a Belváros, megszabadulhatnánk sok kosztól, zajtól, balesetveszélytől és stressztől. És nem lenne dugó sem Érdig, mert senki, még az autós sem önmaga ellensége.

Hetedik éve kerekezek naponta a fővárosban. Sokszor a gyerekeimmel indulok el a hegyről, ahol lakom. Biciklizésre a közutat használjuk, mert minden út bringaút, egy gond van vele: autók foglalják el. Soha nem sérültem meg, viszont kiszámítható idő alatt érek célba, és a szabadságnak elképzelhetetlen élményét élem meg. A menetszélben nehéz megizzadni, üdén és szoknyában pattanok le a színház előtt. Koppenhágai, berlini nyakkendős menedzserek is megoldják ezt a problémát, és láss csodát, ezekben a városokban nem megalázó gyalogosnak lenni.

A vonaljegy árát az autók beszerzési és fenntartási árának egy útra számított részével is érdemes egybevetni. Bár lassan mozdul a pesti ember, a tömegközlekedésnél is sokkal olcsóbb és élvezetesebb a biciklizés. Az olyan rövid távokon, amelyeken aránytalan a háromszáz forintos jegyár (összehasonlításul: egy taxi alapdíja), gyorsabb is, mint bármi más. A BKV járművei pedig jórészt a kezelhetetlenné vált autótömegtől, a túlterhelt utak állapotától és a szabálytalanul parkolók miatt lassúak és zsúfoltak.

Én szeretném, ha Budapest még jobb hangulatú város lenne, még több fesztivállal és felvonulással. Épp a Critical Mass példátlan sikere mutatta meg, milyen sokaknak vált ésszerű döntésévé, sőt lételemévé a fővárosban a bicikli.

Rumbold Éva

tanár, Budapest

bicikli