Kedves Daróczi Ágnes!

Budapestnek 1987 óta van roma kultúrával foglalkozó intézménye. 1994-től két ilyen intézmény munkálkodik azon, hogy a roma kisebbség társadalmi esélyegyenlőségének biztosításához szükséges célok megvalósuljanak. A Romano Kher igazgatója, Zsigó Jenő úr hosszú éveken át folytatott sikertelen harcot azért, hogy intézménye megfelelő körülmények közé kerüljön. A fővárosi roma kultúra kisugárzására hivatott intézmény ma 50 négyzetméteren üzemel, "könyvtárral", irodával, jogi tanácsadással stb.

A két roma kultúrával és oktatási feladatokkal foglalkozó intézmény tevékenysége a legkisebb mértékben sincs összehangolva, nincs valódi kommunikáció sem az intézmények, sem vezetőik között. Ebben a helyzetben bizony lehet csekély hatékonysággal elköltött pénzekről beszélni, melyek összege a két intézmény esetében, 2009-ben a 200 millió forintot is elérték.

Szerinted a teljes roma értelmiség elutasítja a Szentkirályi utcában létesítendő roma művészeti központ terveit (Daróczi Ágnes: A mostohagyerek felnőtt, 2009. május 25.). Azt gondolom, a roma értelmiség közös felelőssége, hogy ne rekessze ki azokat a feltörekvő, tehetséges, értékes fiatalokat, akik a fővárosi ösztöndíjprogram keretében tudták elvégezni felsőfokú tanulmányaikat, és azzal kell szembesülniük, hogy a cigány értelmiség semmit nem tesz azért, hogy a köreibe befogadja őket, véleményüket a legritkább esetben kérik ki, érdekképviseleti testületekben szerepet nem kapnak.

A Szentkirályi utca 7-et kifűthetetlen, fenntarthatatlan épületnek írod le. Nos, a korábbi évek adatai szerint az intézmény fenntartási költségei a tervezett költségvetésnek még a 10 százalékát sem érik el.

A színházi működés többféleképpen értelmezhető. Gondoljuk végig, melyik megoldás nevezhető reálisnak, és melyik kósza álmok kergetésének 2009-ben, Magyarországon. Az egyik verzió: egy komplett cigány színház felépítése és működtetése, a teljes színházi infrastruktúra beszerzésével és fenntartásával. A másik verzió próbahely és kamaraszínházi előadások bemutatására alkalmas színházterem, mely befogad és magához vonz próbahellyel nem rendelkező társulatokat, melyek egyébként nagyon nehezen juthatnak színpadi körülmények közé.

Nagyon fontos, hogy képzési és foglalkoztatási programok induljanak, hogy munkája legyen minden dolgozni képes cigányembernek. Azt gondolom, a fővárosi önkormányzat és a Budapest Esély Nonprofit Kft. által indított roma gyakornoki program, a Fővárosi Cigány Önkormányzat (FCÖ) által létrehozott Új Híd munkaerő-közvetítő nonprofit kft., az FCÖ és a MÁV között megvalósult együttműködés mind azt bizonyítja, hogy a főváros és az FCÖ megfelelő partnerei egymásnak és a fővárosban élő cigányságnak.

Az FCÖ elnökeként, megválasztásom óta küzdök azért, hogy a két fővárosi roma intézmény méltó helyen, méltó körülmények között működhessen. Nem személyes ambíció vezet, meggyőződésem, hogy közösségi érdeket követ az FCÖ felelős vezetése, amikor támogatja a Szentkirályi utcai központ megvalósításának terveit. Abban reménykedem, hogy zászlóvivői lehetünk a változásnak, a gyarapodásnak. De ezért együtt kell működnünk, nekünk, cigányoknak is.

Kedves Ágnes!

Bizonyára neked is feltűnt, hogy az elmúlt húsz év romapolitikája és érdekképviseleti rendszere zsákutca volt. Az FCÖ új utakat keres. Ennek első állomása, hogy a fővárosi romák érdeke és az őket képviselők, az FCÖ képviselő-testületének az álláspontja találkozik. A második állomása pedig a Fővárosi Roma oktatási és Kulturális Központ létrejöttének a támogatása. Bízom abban, hogy megérted az új idők szavát, a választott fővárosi képviselők és a civil szervezetek álláspontját és tiszteletben tartod a közösség érdekeit, miként mi is!

Üdvözlettel,

Makai istván, a Fővárosi Cigány Önkormányzat elnöke