Megérdemel Kuncze Gábor is pár szót, akinek a közreműködésével egy Gyurcsány Ferenc által "kitalált" személyiség, Kóka János vette át a párt irányítását. Kuncze pedig, mintha csak szimbolizálná, ami történik, kint is van és bent is, képviselőként ott ül a Parlamentben, néhanapján meg elriporterkedik ugyanott, mintha mindahhoz, ami történik, semmi köze nem lenne.

Fodor Gábor nem húzná tovább

Pedig van. És mindenkinek, aki 2002 óta az SZDSZ-nél döntéshozó volt. A reformok pártjának megadatott, hogy valódi reformokat csináljon. Az első, a Magyar Bálint vezette oktatási, többé-kevésbé sikeres, a második, az egészségügyi, elbukott. Hogy ez utóbbiból mekkora rész esik az SZDSZ-re, amely talán túl gyorsan akart nekimenni egy velejéig korrupt, igazságtalan rendszernek, és mekkora a Fideszre, amely teljes erejével odaállt a rendszert fönntartani akarók mögé, ma már talán csak annyiban lényeges, hogy az SZDSZ neve egybeforrt a bukással.

És miután Gyurcsány Ferenc vérig sértette őket ("túl magasan hordják az orrukat"), kiléptek a koalícióból, hogy aztán mégse lépjenek igazán ki, csak kívülről támogassák, csak odaszavazgassanak egy kicsit, épp akkor, amikor nagyon kell, csak segítsenek Bajnai Gordon megválasztásában. A sok kis segítségben tovább kopott az identitás, az önállóság, elkoptak a választók, elkopott az SZDSZ.

Fodor Gábor és a vezetőség lemond. Kérdés, nem túl későn-e. A talpra álláshoz legfeljebb egy év maradt. Az ezt célzó forgatókönyvek ellentmondásosak. Az MSZP-vel közös listán? Még ha kérnének is ebből a szocialisták, az egyet jelentene az SZDSZ eltűnésével, mert abba a szerepbe kényszerülnének, amit Semjén Zsolt tölt be a nem létező pártja élén Orbán Viktor mellett, márpedig a hajdani SZDSZ többet ér támogatottság nélküli királyocskák királyságánál. Az MDF-fel vagy az LMP-vel? Bizarr lenne, és a végeredmény ugyanaz: a most alakult, és liberálisnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető LMP vígan gyűjtögeti az SZDSZ-es szavazókat, az MDF meg épp liberálissá szervezi magát Bokros Lajos és Dávid Ibolya vezetésével, tovább szűkítve a játékteret.

Marad a harmadik megoldás: az önállóság. De ahhoz nem elég a "minden ellenünk dolgozik" kétségtelen igazságáig eljutni, hanem kíméletlen kérdéseket is föl kell tenni: azt például, hogy miért nem rájuk szavaz a cigányság? Lehet-e összhangot teremteni az emberi jogok következetes képviselete és az elégedetlenség közt, ami most a Jobbikban öltött testet? Vajon nem kéne-e újra, mint egykoron Solt Ottiliáék, elmenni a válsággócokba, életteli és emberi válaszokat keresni a problémákra? Vajon miért lett Demszky Gábor neve szitokszó Budapesten?

A kíméletlen kérdések kíméletlen válaszokat szülnek. Az SZDSZ-nek most nem másokkal szemben kell pozícionálnia önmagát, ami kényelmes, de láthatóan eredménytelen megoldás, hanem újra kell fogalmaznia mindazt, amitől valaha Szabad Demokraták Szövetségének nevezték. Ha ezt elmulasztja, akkor vége van.