De miről is van szó? Egyszerűen anynyiról, hogy az országos megszorítások az egészségügyben 30 milliárd forintos veszteséget hoztak. Ennyit vesznek el a befizetett tb-járulékok egészségügyre eső részéből. Ennek több mint felét a kórházaktól vonják el. Igen, megszűnik a teljesítménykorlát, viszont a 2008-as betegforgalomnak (teljesítménynek) már csupán a hetven százalékát fizetik ki az "árán". A többit ún. lebegtetett pontértéken adják. Ez függ a mindenkori országos teljesítménytől, annak pedig az egy egységre lebontott értéke a teljes értéknél mindenképp jóval alacsonyabb.

A kórházakban nincs kevesebb beteg, nem csökkennek a költségek, viszont úgy néz ki, hogy az eddigi 146 ezer forint helyett mindössze 60-80 ezret fizetnek majd egy-egy teljesítménypontért. Vagyis a felét. De hogyan képzelik ezt el a mai árak mellett?! Miközben a kórházi költségek különösen érzékenyek a piaci változásokra, az áfa-emelés, az infláció, a forint árfolyama miatt ugrásszerű az áremelkedés. S ahol válság van, ott válságban van az emberek egészségi állapota is. Tehát sokkal több a beteg.

Vegyünk csak egy példát. Az általam vezetett kórházban az utolsó három hónapban soha nem látott mértékben nőtt a betegforgalom. Ez akkor kezdődött, amikor jelentették a környező nagyüzemek (pl. a BorsodChem, a Diósgyőri Acélművek) tömeges létszámleépítéseit. Több ezren kerültek egyik napról a másikra az utcára. Ezek a dolgozók pedig táppénzre mentek, rég elhalasztott beavatkozásaikat előre hozták és ez mind-mind a kórházban, az egészségügyi ellátórendszerben csapódott le.

Mit tehet ilyenkor a kórház vezetője? Tiltakozik. Ezt kevesen hallják meg, az érdekképviselet, a kórházszövetség viszont csak most kezdi hallatni a hangját. Az ember szövetségeseket keres. De kik lehetnek azok, hiszen a kórházaknak nem mindenben azonosak az érdekei? Vannak kicsi, nagy, súlyponti, megyei, egyetemi intézetek, mind eltérő érdekekkel. Új szövetség kell, amely az azonos érdekű intézményeket tömöríti s idejében szót emel.

Mit tehet a kórházi vezető az intézményen belül? Csökkenti az ellátottak számát, mert csak egy optimális "ár-érték" arány mellett van gazdaságilag értelme a többletmunkának. Megnöveli a műtéti, beavatkozási előjegyzési listákat, s elsősorban a sürgős, területileg hozzá tartozó betegek ellátását szorgalmazza.

Molnár Lajos minisztersége óta a területi ellátási kötelezettség is teljesen zavarossá vált. A megszüntetett intézmények ellátási felelősségét többletfinanszírozás nélkül adták oda a megmaradt intézményeknek, növelve azok anyagi terheit. Különleges helyzetben vannak az ún. progresszív, az ellátás csúcsán álló intézmények, amelyeknek fogadni kell minden beteget, akiket hozzájuk küldenek. Ők képesek ugyanis azokat ellátni, akiket a területileg illetékes kórházakban tudás vagy felszerelés híján nem. Ezek az intézmények nem küldhetik tovább a beteget, nem adhatják át az ellátás felelősségét, mert a feladatot hozzájuk rendelték. A bonyolult betegségek ráadásul többletkiadást igénylenek, tehát alacsonyabb értéken finanszírozott pontból - a további veszteséget növelve - lehet csak a beteget ellátni. A kiadások legfőbb eleme a bérköltség. Ennek csökkentését gátolja a minimumrendelet, amely meghatározza azt a legkisebb létszámot, amely kötelezően kell egy adott betegellátó egység működéséhez. Ráadásul most ennek egy új változata készül, amely sokkal szigorúbb feltételeket ír elő, és kilátásba helyezi az azoknak meg nem felelő intézmények bezárását.

A másik nagy kiadási tétel a gyógyszerköltség. Ám több beteghez, bonyolultabb esetekhez több gyógyszer kell, s ezek árai nem lefelé mennek. A forint gyengülésével elszaladtak az energiaárak, az energiafelhasználás racionalizálása csak pályázatok révén lehetséges. A pályázatok nehézkesek, éveket vesznek igénybe. A kör bezárult.

Most legkevesebb 8-10 százalékos bevételkiesést szenvednek el a kórházak. Ez a miskolci Megyei Kórház viszonylatában már júliusban 200 millió forintot jelent. Az év hátralévő részében meghaladja az egymilliárdot. Ha ennyi tartalék lenne, lett volna ebben a kórházban, akkor eddig nem működött volna jól. Az elvonás arányai valamennyi intézményben hasonlóak. Tehát a helyzet reménytelen. Ha ez így folytatódik, akkor elindul a lavina. A tulajdonosok maguktól zárják majd be a kórházaikat. Sérül a betegek ellátáshoz való joga, a megszűnt kórházakkal munkahelyek tömegének is búcsút mondhatunk.

Meg kellene érteni, hogy válság idején a betegek gyógyítását nem lehet kevesebb pénzből megoldani. "Azért kell a pénz a gyógyítónak, hogy ne kelljen pénzért gyógyítania" - mondta Németh László. Ne kelljen méltatlan módon és körülmények között, a betegek kárára cselekedni.

A szerző a BAZ Megyei Kórház főigazgató főorvosa, Miskolc