Őszinte szót - vagyonadót!
A szerző a Corvinus Egyetem docense
Az így alkalmazottak nagy része nem kapna munkát, ha a munkaadója mindent leadózna, mert a vállalkozás jövedelemtermelő képessége gyenge. 15 százalékos egykulcsos szja (amivel a minimálbér is adózna) és legalább 10 százalékpontnyi vágás a munkaadói járulékokban már vonzóvá tenné az adófizetést a csalással szemben. A hazai tulajdonú vállalkozások ezen adókulcsok mellett is több adót fizetnének, legalább annyival, mint amennyiért fiktív számlákat vásárolnak. Ha csak 10 százalékkal nőne a termelékenységük és ugyanennyivel emelkedne az általuk foglalkoztatottak száma is, akkor jóval több adót fizetnének, annyit, mint amennyit eddig a magas adókulcsok formájában az állam elvárt - hiábavalóan, hiszen fedezete nem termelődik meg. Sok vállalkozó azért nem alkalmaz több embert, mert a zsebbe fizetendő bérrész előteremtése nagyobb léptékben már vállalhatatlan kockázattal jár. A csalás kényszere alóli felszabadulás a legnagyobb növekedési tartalék!
A Bajnai-kormány intézkedései ugyan csökkentik a bérek terheit, de nem eléggé. A kormány nem tekinti problémának a morális válságot okozó csalási kényszert, s az intézkedések indoklása is szánalmas. A bérek terheinek könnyítését az ötvenmilliárd forintnyi bevétellel tervezett vagyonadó tenné lehetővé, ami nonszensz. Ezzel lejáratják a közteherviselést, a legigazságosabban megvalósítani képes intézményt, pedig csak egy mindenfajta vagyonra kiterjedő, minden háztartás által elkészítendő vagyonbevalláson alapuló adó bevezetése mentheti meg Magyarországot attól, hogy meg ne fojtsák a hitelek, amelyek a választópolgárok korrumpálásához kevésnek bizonyuló adóbevételeket pótolják. A vagyonadót úgy kell kialakítani, hogy a háztartások legmódosabb harmada fizesse, évente mintegy ötszáz milliárd forintot mindaddig, amíg a GDP-hez viszonyított államadósság le nem csökken 30 százalék alá. A vagyonbevallás lehetővé tenné azt is, hogy szociális támogatást csak valóban rászorult kaphasson. Ezzel a háztartások fogyasztását támogató újraelosztás minimális szintre csökkenne, s ez szükséges az szja kulcsának további csökkentéséhez. Családi pótlékot és egyéb támogatást csak rászorult kaphat. A többieknél a kiesést az alacsony szja következtében megnövekvő nettó jövedelem kompenzálni fogja. A magas keresetűekre is az alacsony szja-kulcs vonatkozna, de ők fizetnék a jelentős vagyonadót. A vállalkozásokat sújtó terhek csökkentésének fedezete a vállalati körben működtetett redisztribúció teljes leépítése. A korrupció is visszaszorul, ha vállalkozás nem kaphat vissza nem térítendő támogatást és adókedvezményt, s ezek fedezete ott maradna azoknál, akik a jövedelmet megtermelik. Ezzel a lépéssel a támogatások nagy részét élvező multinacionális vállalatok kompenzálnák azt a veszteséget, amely az államot érné amiatt, hogy az általuk rendesen leadózott foglalkoztatottak után a munkaterhek csökkentése miatt kevesebb adót és járulékot fizetnének. A Bajnai-kormány minderről egy szót sem ejt, továbbra is a támogatások osztogatására alapozott beruházásösztönzés foglya, ezért érdemben semmit sem tud tenni a korrupció ellen. Az újraelosztás jelentős részének felszámolása az államigazgatás költségeit is nagymértékben csökkentené. Az újraelosztást végző intézmények alkalmazottainak nagyobb része átkerülhet a versenyszektorba, másik részét a vagyonadó kivetésével jelentősen megnövekedett feladatkörű APEH szívná fel.
A vagyonadó bevezetésével járó többletköltségek bőven megtérülnének. A vagyonadó a szociális szempontok érvényesítésének is a leghatékonyabb eszköze. Alanya a háztartás, minél több a gyermek, annál kisebb a fajlagos adó. A módosabb nyugdíjasok is fizetnének vagyonadót, a szegények pedig szociális segélyre lennének jogosultak. A vagyonbevallásban az ingatlanon kívül a törvényileg meghatározott ingóságokról, minden, magyarországi és külföldi bankbetétről, befektetésről számot kell adni és a háztartás vagyonának egy főre jutó összértéke alapján kellene fizetni az adót. A vállalkozás nem lenne alanya a vagyonadónak - pontosan azért kell csökkenteni a vállalkozások által fizetett jövedelemadókat és járulékokat, mert az eddigi adóterhelés csalásra kényszerített, illetve ösztönzött. A végső tulajdonos természetes személynek azonban be kell vallania a részesedését azon az értéken, ahogy az adott vállalkozás saját tőkéjéhez viszonyul. A vagyont terhelő hitel az adó alapjából levonható lenne.
Az eltitkolást súlyosan szankcionáló vagyonbevallási kötelezettség megteremtené a vagyonelszámoltatás jogi alapját azok esetében, akik vagyonukat adóelkerüléssel szerezték. A vagyon- és az adóbevallások összevetése lehetővé teszi az adóhiány megállapítását és annak behajtását, hiszen a hiány a vagyontárgyakra ráterhelhető.
Csak helyeselni lehet a Bajnai-kormány szigorát, hogy jövőre 30 százalékos forrásadót vet ki az offshore cégeknek történő kifizetésekre. Kár, hogy ezzel éveket késtek, és ráadásul tavaly sikerült becsempészni az adótörvényekbe egy olyan paszszust, miszerint csak 10 százalékkal kell leadózni a hazahozott pénzt, és akkor nem számít bele a vagyonosodási vizsgálatokba. A becsületesen adózókat szembeköpő adóamnesztia felfüggesztését az offshore ügyekkel terhelt kormánynak azonnali kötelessége beterjeszteni a parlament elé. Egyébként minden válságkezelési intézkedése hiteltelenné válik. Ezekben a társadalomtól áldozatokat követelő időkben megengedhetetlen, hogy bárki is kibújhasson az adózás alól. Inkább versenyt kellene indítani az adóelkerülések miatt keletkezett károk jóvátételéért. Például: akinél adóhiány megállapítása valószínűsíthető, mentesülhet a késedelmi pótlék megfizetése alól, ha a háztartására eső államadósságot (ma ez egy főre vetítve kétmillió forint) előre megfizeti. Egy ilyen akció legalább ezer milliárd forint egyszeri bevételnövekedéssel járna, és egyben erősítené az emberek igazságérzetét.
Igenis lehetséges olyan igazságos teherviselés, mely képes Magyarországot kivezetni a kátyúból. A megvalósításához vízió és erkölcsi tisztaság kell. A Bajnai-kormányból mindkettő hiányzik. Súlyos felelőtlenség a kormánypártok részéről, hogy olyan kormányhoz ragaszkodnak, amely tovább növeli a bizalmi válságot. Azt, amit hétéves kormányzásuk alatt halmoztak fel azzal, hogy olyan megalapozatlan ígéretekkel nyertek választásokat, amelyek megvalósítása az országot súlyos adósságválságba taszította. Csak a kamatfizetési kötelezettség elérheti jövőre a kétezermilliárd forintot, megfojtva ezzel a gazdaságot. Elfogadhatatlan érv, hogy négy évre kaptak választói felhatalmazást, ha nem tudnak értelmes válaszokat adni az elszegényedés rémével fenyegető helyzetre. Magukat fogják diszkreditálni, holott az országnak az az érdeke, hogy mindkét oldalon legyenek hiteles pártok, amelyek a lehető leghamarabb választásokon méretnek meg, s melyek végre őszintén, valódi, nyilvános "egyenes beszéd" formájában ütköztetik elképzeléseiket az előttünk álló drámai gondok megoldásáról. A köz érdeke, hogy mielőbb világos választói felhatalmazás legyen a kényszercsalások megszüntetésére, a gazdaságot béklyóba tartó redisztribúciók kiiktatására és az igazságos vagyonadó bevezetésére.
