Korrekt módon bírálni

Vegyes érzelmekkel olvastam Ágoston László levelét (Elegem van..., május 20.), melyben "rosszkedve telét" ráönti a diákköri mozgalom legutóbbi társadalomtudományi konferenciájára. Ízléssel, érzésekkel vitatkozni - nincs értelme. El kell fogadnom, hogy így érez, így látja a dolgokat. Nekem is elegem van sok mindenből, de nemcsak társadalomkutatóként, publicistaként sem mindegy, hogyan érvelünk álláspontunk mellett. Ha a levélíró úgy döntött, hogy ez a konferencia a legalkalmasabb célpont arra, hogy a társadalomra, az értelmiségre, a felsőoktatásra stb. vonatkozó kritikáját gyakorolja, lelke rajta. A módszer korrektségével azonban alapvető gondom van. Személyesen kérnék elnézést tőle, ha kiderülne, hogy a konferencia kapcsán valamilyen méltánytalanság érte. Ha ez egy (kettő? három?) kollégám részéről megtörtént volna, szégyenkeznék helyettük is, s megkövetném Ágoston Lászlót. De az mennyire egyeztethető bármilyen etikai normával, hogy a szerző a hallgatói munkák értékelését végző 22 zsűriben tevékenykedő többtucatnyi társadalomkutatót "ilyen helyeken" zsűriző, "nihilből élő", "tanárhoz méltatlan didaktikai elmaradottságukkal (sic!) neves intézményeket tönkre tevő" "álértelmiségieknek" minősítsen? Ez volna az az igazságosság, melyről ír?

Teljesen igaza van: jó lett volna, ha az oklevelek mindegyike elkészül és átadásra kerül a zárórendezvényen. Az viszont már ízlés kérdése, jól tették-e a szponzorok után kutató és a rendezvényre pénzt kolduló szervezők, hogy elfogadtak és a helyezést el nem érő hallgatók közt szétosztottak olyan újság-előfizetéseket is, melyek "kulturálisan alulértékeltek".

Ami pedig az opponensi hozzá nem értést illeti: azokban a szükséghelyzetekben (több mint háromszáz dolgozat közül kb. húsz esetben), melyekben a második opponensi vélemény nem készült el időre, a szervezők igénybe vették saját egyetemük társadalomtudományi oktatói által felajánlott opponensi segítséget. Jobb lett volna, ha erre egyetlen esetben sem kerül sor, de abban talán egyetérthetünk, hogy nagyobb probléma lett volna az opponensi értékelések részleges hiánya.

Végezetül annyit: nem mindenben értünk ugyan egyet, de kritikai észrevételeinek egy részét megköszönöm. Biztos vagyok benne, hozzásegít bennünket a következő konferencia sikeres megrendezéséhez. Azt nem tudom, hogy a nekünk nem tetsző világot Ő vagy én egy személyben meg tudjuk-e változtatni. Gyanítom, hogy nem. De egyet minden bizonnyal tehetünk: társadalomkritikusként is megpróbálhatunk tisztességesnek maradni!

Minden jót kívánok további pályafutása során!

Dr. Feleky Gábor, az OTDT Társadalomtudományi Szakmai Bizottság elnöke

Tanulságos a történelem

Az Utazás melléklet érdekes cikket közölt Korfuról (Smaragdsziget türkizkéken, június 8.), amelyben azonban van egy sajnálatos tárgyi tévedés. Nérót nem kísérhette el Cicero Korfura, mert Cicero Iulius Caesar kortársa volt. Valószínűleg Senecára gondolt Vinkó József, a cikk szerzője. Seneca Nero tanítója volt, aki végül Nero miatt lett öngyilkos. Cicerónak több szerencséje volt. Amikor i. e. 48-ban Caesar győztesként bevonult Rómába, a város a proskripciós listák miatt rettegett, amelyeket korábban győztes bevonulók állítottak össze politikai ellenfelek tömeges legyilkolásához. Cicero is várta a halált, mivel Caesar ellenfelének számított. Caesar viszont - nagy meglepetésre - nem állított össze listákat, és "baráti tisztelgő" látogatást tett Cicerónál, aki a köztársaság megmentőjének számított a Catilina-féle összeesküvés leleplezése óta. Ez a gesztus volt Róma (önkény-)ura részéről a captatio benevolentiae (a jóindulat megnyerése).

Tanulságos a történelem.

Mohos Ferenc vegyészmérnök