A Fidesz toronymagasan győzött, az igazi nyertes azonban a Jobbik. Az EP-választások nem pusztán átrajzolták Magyarország politikai térképét, valóságos földindulást hoztak magukkal. Vagy inkább sárlavinát. Az alacsony részvételi arányról, a viszonylagos tétnélküliségről, az európai trendekről és a gazdasági válság törvényszerű hatásairól szóló elmélkedések legfeljebb csak árnyalhatják a képet. A tény az, hogy a radikalizmus és a szélsőségesség mezsgyéjén lavírozó Jobbik majdnem 15 százalékos - mértékét tekintve mindenképpen váratlan - eredménye mögött közel 430 ezer szavazópolgár akarata áll.

A nagy-magyarországos délibábot sunyi zsidózással és antikapitalista lózungokkal összegyúró retorika valószínűleg kevés lett volna a Jobbik sikeréhez. A valódi ütőkártya a Magyar Gárda és a nyílt cigányellenesség. A vak is látja, hogy a párt azokban az észak-magyarországi térségekben szerepelt a legjobban, ahol nagy a szegénység, kevés a munkahely és sok a roma. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Jobbiknak meglehetősen stabil a társadalmi bázisa: a rendszerváltás óta csak vegetáló megyékben belátható időn belül nem köszönt be a kánaán. Ráadásul a fővárosban elért 13 százalék mutatja, hogy a Jobbiknak nem kizárólag a leszakadt vidéki körzetekben van keresnivalója.

A rasszista demagógia káros mellékhatásainak csökkentésére pillanatnyilag nincs hatásos szérum. A liberálisok markáns ellenkampánya - amelybe több-kevesebb intenzitással az MSZP és a Fidesz is beszállt - totális kudarcot vallott. A Jobbik ugyanakkor ma már túl erős ahhoz, hogy ellenfelei politikai gettóba zárják vagy tudomást se vegyenek róla. Ezt már csak azért sem lehet megtenni, mert a Jobbik nem pusztán a Fidesz táborát igyekezett megcsapolni, a szocialistáktól is szép számmal halászott el szavazókat. Akiket valahogyan vissza kellene édesgetni. Kérdés, hogy mérsékelt politikával sikerülhet-e, és ha nem, a pártok hajlandók-e valamiféle fékezett habzású radikalizmust bevetni a szélsőjobbal vívott küzdelemben. Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv, hisz a teljes politikai közélet a szélsőjobb felé tolódna. A legtöbb, ami a jelenlegi helyzetben remélhető, hogy végre világos határvonal lesz a demokratikus pártok és a szalonképtelen erők között.

A Jobbik közben vérszemet kapott, a parlamenti választásokon aligha elégszik meg azzal, hogy becsusszan az Országgyűlésbe. Megkerülhetetlen tényezővé akar válni. Ehhez semmi újat nem kell kitalálnia, bőségesen elég, ha folytatja, amit elkezdett.

Még csak a főpróbán vagyunk túl, az előadás most következik. Készítsük fel a lelkünket: ha minden úgy megy tovább, ahogyan eddig, akkor nem fogunk jól szórakozni.