Orbánnak nem lesz elég két pofon
Arra azonban mérget vehetnek, hogy a dolgot nem lehet olyan egyszerűen elintézni, mint ahogy azt Orbán nem is oly rég jósolta. Nem elég két pofon és "oszt jó napot" ahhoz, hogy a Jobbik militáns szervezetének embereit, a gárdistákat hazazavarják. A Jobbik politikai tényező, pártelnöke büszkén engedhet meg magának antiszemita mondatokat a választás estéjén a televízió nyilvánossága előtt.
Húsz éve a közvélemény egy jelentős része szinte megkövezte a néhai Antall Józsefet azért, mert lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretett volna lenni. Az is élő magyarságkép volt, kiterjesztő, a Jobbiké is élő, kitaszító.
A Fidesznek e két magyarságkép közt kell egyensúlyoznia, és a Jobbik megjelenéséig ezt sikerrel tette. Orbán nemzetközi konfliktusokat is vállalva vallotta a kiterjesztő nézetet, miközben befelé - a KDNP szélsőjobbos retorikájának segítségével - lekötötte a kitaszító erőket. Csakhogy e retorika - amely minden valószínűség szerint távol esik Orbán valódi lelkületétől, de annyira nem, hogy valaha is belepirulna - testet öltött a buzizó, zsidózó, cigányozó Jobbikban, amely az MTV ostroma utáni időszakban érezte meg, hogy van keresnivalója ezen a terepen. A Fidesz ugyanis, ha kell, komoly erőket vet be azért, hogy szónokolhasson a megveszekedetteknek a Kossuth téren, de ennél tovább biztosan nem megy. Ők viszont elébe mentek: házhoz szállították magukat nem csak a szélsőjobbnak, hanem azok sokaságának is, akik élő konfliktusban vannak a náluk is nyomorultabbakkal, a cigányokkal. És míg Semjén Zsolt cirádás-kacskaringós mondatai ezekhez a tömegekhez nem érnek el, a cigánybűnözés és a zsidómaffia emlegetése igen. Meg annak érzete, hogy egy párt végre törődik velük. Ha hívják őket, mennek. Mennek ők, mennek a gárdistáik. Sokszor akkor is, ha nem hívják őket.
Orbán jó ideje érzi már, hogy jobbról csipkedik a tábort. Nem véletlen, hogy egy kiskunlacházi kislány gyalázatos meggyilkolása után, amit minden bizonyíték nélkül rögtön a cigányokra kentek a helyiek, azt mondta, hogy átléptük a lélektani határt (nem az ártatlanul vádolt cigányok védelmére gondolt). Nem véletlen az sem, hogy az elmúlt hetekben energiáinak jelentős részét kötötte le a Jobbik semlegesítése, az egységes jobboldal szükségességének hirdetése. Mindhiába. Már nem tudott mit tenni, és ha most még csak kellemetlen meglepetés számára a Jobbik térnyerése, később már ennél több is lehet.
Ha onnan kellenek a szavazatok, Kövér László harcba indulhat, de ez reménytelennek tűnik, ha a Jobbik szócsöveként funkcionáló szélsőjobboldali hírportál aktív zsideszezését olvassa az ember. A Jobbik ugyanis már ellenfélként definiálja a Fideszt - nemcsak csipkedni akarja a tábort, hanem karéjt hasítana belőle. A Fidesz lehetőségei tehát látszólag szűkültek. Orbán dönthet ugyanakkor úgy is, hogy ezek a szavazatok vesszenek, s ezért kárpótolhatják őt az MSZP-ből kiábrándultak reménybeli voksai, akik a szélsőjobbra sosem szavaznának, és most hezitálnak. Így a Jobbik a centrumba tolhatja a Fideszt (miközben persze maga is lelkesen dézsmálgatja az MSZP választói hagyatékának sajátos részeit). Ha Orbán ezt a taktikát választja, az lesz a legkomolyabb kihívás a magukat kereső szocialisták számára.
