Ebben a helyzetben a legkevesebb, hogy az anyaország minden diplomáciai csatornát felhasználva melléjük áll az identitásuk megőrzéséért vívott csatáikban. Árnyaltan lép fel, ami ugye nem azonosítható a magyar politikai közbeszéd stílusával. A stílus azért fontos, mert a harsogó követeléseknél többet ér a józan érvelés, s a megfontoltsággal a határainkon túl élő honfitársainkat óvhatjuk a térségünkben sajnos működő dafke-belpolitika negatív hatásaitól.

De 1998 óta minálunk is létezik tisztogatás. Nem mentes ettől a jelenlegi rezsim sem. Nálunk is nagyon sok állami közintézmény létezik. Ezek nagy része önkormányzati hatáskörben. Egyes helyeken tapasztalhattuk, hogy például a vidéki színházak élére történt kinevezéseknél bizonyos politikai szempontok érvényesültek. Feltehetően (egy ciklus alapján megismerve a Fidesz kormányzati káderpolitikáját és a jelenlegi önkormányzatit), a káderpolitikai gyakorlatban nem lesz reformszerű változás: aki nem a mi zászlónk alá tartozik, nem lehet vezető.

Hogy is van ez? Az etnikai tisztogatás elítélendő, a politikai nem?

Tősér István

Miskolc