Aki leadta voksát, az is helyi megméretésnek tekintette az EP-választást. Nagy-Britanniától Németországon át Írországig és a súlyos helyzetben lévő Lettországig a kormányokról akartak véleményt mondani az emberek, a válságkezelésről elsősorban, s legkevésbé a következő öt év európai napirendjéről, amelyet a képviselők alakítanak majd. Nem mintha a krízis és enyhítése nem európai ügy volna. Az európai választásnak talán az egyik legnagyobb ellentmondása éppen ez volt: a nemzeti méretekben gondolkodó polgárokat senki sem ébresztette rá arra, hogy az egységes, föderálisabb Európa sokkal nagyobb védelmet nyújthatott volna, mint a válság nyomása alatt egymásnak feszülő kormányok és politikai elitek.

Az uniónak nagyjából ugyanolyan összetételű parlamentje alakul majd, mint amilyen megszűnt vasárnap. A néppárti, szocialista és liberális frakciók a képviselői helyeknek majdnem háromnegyedét uralják. A szélsőjobboldali és euroszkeptikus pártok kissé növekvő aránya aligha változtat ezen érdemben. A szerény érdeklődést mutató polgárok akkor nem tudtak mit mondani az európai ügyekről, amikor egyébként a törvényhozás jogköre kiteljesedik - ha életbe lép a lisszaboni szerződés egy újabb ír népszavazás után. Az unió, azaz mindannyiunk jövőjét meghatározó rengeteg fontos kérdésben már így is a parlament mondja ki az utolsó szót, s ez még inkább így lesz. Ám az Európai Parlament maga is párt- és kormányalkuk színterévé vált, száműzte a vitát, s képtelen volt felvillantani, hogy egy-egy kérdésben mi forog kockán. S minthogy nincs európai kormány, így a hosszú választási hétvégén annak marasztalásáról vagy menesztéséről sem lehetett dönteni.

Talán - s éppen a válság okozta aggodalmak kínálhattak volna erre alkalmat - ha arról hallottak volna véleményeket a polgárok, hogy adó- és költségvetési politikában, munkaerő-piaci szabályozásban, egészségügyi ellátásban, oktatási kérdésekben, klímavédelemben miképpen kellene európaivá válni, valóban elgondolkodtak volna az uniós jövő távlatairól. De már akadt egy szerencsés európai polgár, ki gépen szállhatott fölébe, s kinek már nem térkép e táj.