Egy bonszai gigász túlélőharca

Magyar Bálint párttársam hosszan érvel az SZDSZ-MDF politikai közösség létrehozása mellett (Polgári közép, vagy bonszai gigászok harca, május 15.). Írása látszólag a populizmus ellen szól, de valójában maga az olcsó populizmus. Az MDF és az SZDSZ alapjaiból létrehozandó polgári középre van szükség - állítja Magyar. 2009 Magyarországán, ahol a polgárság mint szavazóréteg megszűnőben van. Állítja azt követően, hogy a konzervatív liberalizmust a mai napig képviselő Tölgyessy Pétert az ő hathatós közreműködésével üldözték el az SZDSZ-ből.

Állítja a Dávid Ibolya vezette MDF ámokfutásának ismeretében. Magyar szerint az SZDSZ-nek a megszűnőben lévő, bizonytalan politikai identitású MDF-fel kellene stratégiai szövetséget kötnie, lényegében egyetlen közös pont, a másik két párt populizmusának elutasítása alapján.

A Fidesz bírálata Magyartól még lehetne hiteles is. De az MSZP-é?! Azután, hogy lelkesen támogatta és minden létező fórumon megszavazta a Bajnai-kormányt?! Magyar olyan hosszú távú reformokat vár el a jelenlegi átmeneti kormánytól, melyeket, ha akarna, sem lenne képes megvalósítani, hiszen legfeljebb még 10 hónapig lesz hatalmon.

Ha Magyar javaslatát komolyan szeretnénk venni, először arra kellene választ találnunk, mi ma az MDF. Az az MDF, mely például az örökösödési illeték eltörlésének megszavazása után rövid idővel listavezetőjének jelöli azt a Bokros Lajost, aki az örökösödési illeték fenntartása mellett érvel hosszú évek óta. Az MDF gazdaságpolitikai programja nemcsak az SZDSZ által jegyzett 2006-os programtól, de Bokros Lajosnak az Élet és Irodalomban publikált javaslataitól is igen távol áll. Mint ahogy az MDF kérlelhetetlen verbális antipopulizmusa is az MDF végtelenül populista parlamenti viselkedésétől.

2006-ban az MDF az SZDSZ-hez hasonlóan egykulcsos szja bevezetését szorgalmazta, majd tavaly lelkesen megszavazta a Gyurcsány-kormány adóemelést tartalmazó adócsomagját.

2002-ben az MDF egyedüli pártként utasította el (helyesen) a 100 napos programot és a 13. havi nyugdíj bevezetését, annak megszüntetését viszont nem szavazta meg. Herényi Károly egy interjúban el is mondta miért: nem értenek egyet azzal, hogy teljesen szűnjön meg a 13. havi nyugdíj, ezt később érdemes újra bevezetni.

Az MDF általánosságban támogatja az öngondoskodást, de elutasítja azt az egészségügyben és az oktatásban - emlékezzünk csak a tavalyi népszavazáson elfoglalt álláspontjára: a tandíj és az egészségügyi reform minden egyes elemének merev elutasítására.

Az MDF következetesen elutasítja a harmadik generációs emberi jogok bevezetését és biztosítását Magyarországon. Az MDF szerint a romákat érintő problémákra a megoldás a kakastollas csendőrség visszaállítása. Keresztény Magyarországról beszél, miközben azt a Lengyel Zoltánt édesgeti magához, aki a róla készült fényképek szerint egy kereszt előtt játszik pornószínészt. Az MDF a jogállamiság harcos védelmezője lenne, de képtelen a hatályos szabályok és törvények szellemében eljárni saját frakciójának ügyeiben. A demokrácia fontosságáról beszélnek politikusai, de a Nemzetbizonsági Hivataltól máig tisztázatlan módon kikerült felvétellel diszkreditálják a pártelnök kihívóját.

Magyar azzal az MDF-fel szeretné öszszekötni a mai parlament egyetlen liberális pártjának a sorsát, amely a statisztikákat és a szakma véleményét semmibevéve 20 éve következetesen kitart a kábítószerek fogyasztóinak büntetőjogi üldözése mellett.

Az áthidalhatatlan tartalmi, ideológiai különbségek vég nélkül sorolhatóak.

Magyar hosszan ostorozza a Fideszt reformellenessége miatt. Az MDF az elmúlt évtizedekben sem kormányon, sem ellenzékben nem támogatott semmilyen reform értékű változást. Az utóbbi tíz évben egyetlen pozitívan értékelhető lépése volt, a 100 napos program elutasítása. De szociálpolitikai kérdésekben sem áll a két párt álláspontja közelebb egymáshoz: a szakmailag és emberileg is teljesen elfogadhatatlan, ráadásul eredményre nem vezető Út a munkához program lelkes támogatójaként fellépő MDF elképzelései teljesen összeegyeztethetetlenek a szolidaritásra és a rászorultságra épülő liberális szociálpolitikával.

Végül, aligha nevezhető felelősnek az a párt, mely minden egyeztetés és reális esély nélkül kívánja EP-listavezetőjét ellenzékből miniszterelnökké választatni, majd amikor valós esély nyílik Bokros megválasztására, elutasítja a lehetőséget.

Egy ilyen, alakját és színét az időjárásnak megfelelően változtató lufival való PR-szövetség érdekében feláldozni a liberálisok önálló parlamenti képviseletét, megbocsáthatatlan bűn volna.

Az MDF-et még az a Lasztovicza Gábor által vezetett Ifjúsági Demokrata Fórum is otthagyta, amellyel ugyan szintén nem sok közös nevezője lehet egy liberális politikai közösségnek, de legalább felvilágosult konzervatív értékei mellett következetesen kitart. Ők, a fiatal liberálisokhoz hasonlóan, még hisznek saját értékeikben és egzisztenciális túlélésük érdekében sem kötnek vállalhatatlan kompromisszumokat. Akkor akarnak jelen lenni az élvonalban, ha az értékrendjüknek megfelelően politizáló pártban tehetik ezt. Az MDF hosszú ideje semmi másról nem szól, mint Dávid Ibolya és szövetségesei egzisztenciális-politikai túléléséről. Ehhez asszisztálnia egy liberális pártnak, amely elkötelezett a plurális demokrácia mellett, nem hiba, hanem történelmi bűn.

Magyar azt állítja: a két párt képtelen egymás szavazóit elhódítani, azok viszont egymás komplementerei. Amennyire igaz állításának első fele, annyira téves a második. Ha a tűzre vizet locsolunk, nem nagyobb lesz a tűz, hanem kialszik. Egy ilyen politikai közösség a legalapvetőbb kérdésekben sem tudna megegyezni, képtelen lenne világos politikát képviselni és ahhoz szavazókat találni. Az egyesekben valóban meglévő húsz éves személyes ellentéteken túl az ideológiai-kulturális-tartalmi különbségek az igazi okai annak, hogy lehetetlen fontos alapértékek feladása nélkül tartós, közös platformot létrehozni az MDF és az SZDSZ között.

Való igaz, hogy Magyar Bálint az elmúlt bő egy évben többször megfogalmazta párton belül elképzeléseit egy SZDSZ-MDF szövetségről. Javaslata azonban mindig jelentéktelen kisebbségben maradt az önálló liberális párt stratégiájával szemben.

Magyarországon szép számmal élnek szabadelvűek, tiszta, világos értékrenddel és célokkal. Nekik biztosan szükségük van parlamenti képviseletre - önálló, előjel nélküli liberális képviseletre. Az SZDSZ-MDF - Polgári Közép nevű tákolmány kevesek igényeit talán kielégítheti - a liberális állampolgárokét viszont biztosan nem.

Kőszeg Ferenc írta az Élet és Irodalom 2008. augusztus 15-i számában: "A Szabad Demokraták Szövetségét Magyar Bálint hozta létre. Ő is tette tönkre". Bízom benne, hogy bölcs barátom ezúttal téved, Magyar Bálint nem teszi tönkre a Szabad Demokraták Szövetségét. Kár volna érte, a magyar liberálisokért, de még inkább Magyarországért.

A szerző az SZDSZ ügyvivője

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.