Az utolsó út viszontagságai
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Vállalat annak ellenére sem engedte más szolgáltatóval elvégeztetni a szertartást, hogy a másik színvonalasabb és olcsóbb lett volna. Még úgy sem, hogy felajánlottuk a két szolgáltató közötti árkülönbözet kifizetését. Megértettük: nem engedi a jogszabály, bár azon meglepődtünk, hogy az ember a saját pénzéért nem veheti igénybe annak a szolgáltatását, akié jobban megfelel.
A temetésen a halottaskocsi olyan gyorsan ment, hogy a gyászolók nem tudták követni, a koporsó kivétele után pedig olyan közel állt a ravatalozóhoz, hogy az egybegyűltek nem tudtak odaállni a koporsóhoz, hogy megadják édesapámnak az utolsó főhajtást. Még szólt a gyászzene, de a halottaskocsi a népeken szinte átgázolva visszafordult négy virágcsokorért.
Másnap megdöbbenve láttuk, hogy a sírhantból lefaragtak, a temetésen használt rönkfogó védőfóliáját a fejfa tövébe lökték, és tudtunk nélkül a fejfát is áthelyezték. Felkerestem a temetkezési vállalatot, ahol elismerték, hogy hibáztak, azzal magyarázva a dolgot, hogy a sok koszorú miatt széles sírhantot csináltak, de azt helyre kellett állítaniuk. Elismerték azt is, hogy egy olyan tételt is feltüntettek a számlán, amit nem is végeztek el, ezért készpénzben visszaadták. Kérdéseim: ha egy szolgáltató elvállal egy szolgáltatást, miért nem úgy végzi el, ahogy vállalta és miért csak személyes reklamáció után ismeri el, hogy olyan tételt is leszámlázott, ami nem jár neki.
Krasznavölgyi László
Nyírtelek