A Gandhi Gimnázium főleg cigány fiatalok számára nyújt középiskolai képzést. Az új vezetés a gimnázium nemzetiségi karakterét akarja erősíteni. Ezzel csengenek egybe azok az új elképzelések, amelyek a roma identitásra és kultúrára nagyobb hangsúlyt akarnak fektetni. Talán nem is lenne ezzel baj, ha a diákok és a szülők is ezt akarnák. De nem akarják. Nem szokványos, hogy egy új igazgató kinevezése és a pedagógiai program átalakítása ellen a tanulók ülősztrájkkal tiltakozzanak.

Mivel származásra vonatkozó adatokat az oktatási intézményekben nem lehet nyilvántartani, csak társadalomtudósok kutatásaira hagyatkozhatunk. Egy 2006-os becslés szerint az általános iskolákban tanulók közül 108-112 ezren roma származásúak. Érettségit adó középiskolában már csak tizennyolcezren tanulnak, de a lemorzsolódás miatt nem szerzik meg ennyien az érettségit. A felsőoktatásban tanulókról még ennyi adat sincs, a különböző ösztöndíjprogramok keretében évente körülbelül négyszáz roma szerez diplomát.

A rendszerváltás óta alig javult a roma gyerekek továbbtanulási esélye, de ebben a kis javulásban a Gandhinak jelentős szerepe volt. A Gandhi nem csupán egy nemzetiségi iskola a sok közül, hanem egyelőre az egyik bástyája a roma fiatalok esélyeinek. Egy német nemzetiséghez tartozó fiatal csak akkor megy nemzetiségi iskolába, ha tényleg különlegesen fontos számára az identitásának ez a része, egyébként tovább tanulhat "normál" gimnáziumban is. A cigány tanulók csak papíron választhatnak ilyen szabadon. A sztrájkoló diákok elmondják: fontos az identitásőrző elem, de a munkaerőpiac nem a roma táncok és dalok tudását díjazza, hanem azokat az ismereteket, amelyeket a Gandhi mint a többihez hasonló gimnázium ad nekik.

"Mi nem akarunk nemzettudatot konstruálni, vagy erősíteni a cigányidentitást. Itt egyszerűen arra jöttek rá a gyerekek és sok szülő, hogy bátran vállalhatják azt, hogy cigányok". Ezt Bogdán János, a Gandhi Gimnázium alapító igazgatója mondta, akinek (az új korszakot képviselők szerint: sajnálatosan nem roma) szociológus özvegye ebben a szellemben vezette tíz éven át az iskolát. Nyitott iskolát teremtett, amely tartást és esélyt adott az ott tanulóknak egy olyan országban, ahol nagyon nehéz cigánynak lenni. Jó lenne, ha a többi gimnáziumban is a számarányuknak megfelelően tanulhatnának cigány gyerekek, és a Gandhira "csak" mint nemzetiségi iskolára lenne szükség. De ez nem a kuratóriumon múlik. Ők arról dönthetnek, hogy megmentenek vagy elveszejtenek egy nehezen pótolható értéket.