A válság tulajdonképpen a fejünkben van.

Mindenki azt gondolja, hogy csak a gazdasággal van baj, hiszen ha repül a gazdaság, mindenkinek jó. Évezredekig lassan ballagott a gazdaság, néha még el is aludt, és mégis sok embernek volt jó. Hagyjuk a gazdaságot, a hiedelmekkel van probléma.

Itt volt egy ország, amely a puha diktatúra éveiben már egészen jól kezdte magát érezni, de a rendszerváltó atyák elmagyarázták, hogy borzalmas körülmények között vergődünk, és az igazán jó életről fogalmunk sincsen. Eltelt húsz év, és most már van fogalmunk. Nem vagyunk nagyon oda érte. Persze a puha diktatúra se kéne, hogy visszajöjjön, mert azt se szerettük igazán.

A baloldal egyértelmű vesztésre áll, mert fogalma sincsen a hiedelmekről. Ha lett volna, nem követ el szarvashibákat. Kapitalizmust nem lehet liberális tankönyvekből építeni, a továbbiakban a szocialista baloldalról elmélkedem.

Az átkos negyven éve alatt úgy nagyjából megszerettük az államot, ami azt jelenti, hogy iskolát, orvost, lakást, nyugdíjat szeretünk kapni, és nem gondoljuk, hogy ezért nekünk fizetnünk kéne. Azt is elvárjuk, hogy az állam szervezett legyen, jól végezze a dolgát és a benne dolgozók ne lopjanak. Ezért cserébe eléggé fegyelmezetten elfogadjuk az állami rendelkezéseket, persze, ha megszavaztatnak róluk, akkor nem, ki olyan hülye, hogy a saját megadóztatására szavazna? Rendpártiak vagyunk tehát, de nem akarnánk ezt túlzásba vinni, diktátor nem kéne, de valaki, aki rendesen elintézi a fontos dolgokat, az jöhetne.

Ezek a liberálisok csak megzavarták az embereket. Ha mindenki azt csinálhat, amihez kedve van, hogyan lesz abból rend, fizetés, Trabant és nyugdíj? Valamivel kevesebb szabadságot és sokkal több biztonságot szeretnénk! Az öngondoskodás nemes eszméje jó hiedelem, de jó néhány generáció kell a kiépítéséhez, és sokkal macerásabb, mint az állami gondoskodás. Miért tetszettek azt gondolni, hogy ezt csak úgy be lehet vezetni?

Aztán az átkosban azt is megszoktuk, hogy úgy nagyjából egyenlőség van (jó, nem egészen, a választott képviselők időnként a mi nevünkben fogyasztják el a jobb márkájú konyakokat, de ez azért nem volt annyira szemet szúró) legalábbis a javakat illetően. Most meg?

Tényleg azt hiszik, hogy ezt szeretjük?

Egy baloldali kormányzástól elvárunk néhány dolgot, legfőképpen azt, hogy legyen tekintettel a hiedelmeinkre. Tehát csináljon erős államot és gondoskodjon arról, hogy a törvényeket mindenki megtartsa. Természetesen a törvények legyenek jók, világosak, egyszerűek és hosszú ideig érvényesek. Minket védjenek és ne az új gazdagokat, meg a multikat. A sértett védelme a legelső, és csak ezután következzék a tolvaj és a rabló emberi jogainak védelme. Baloldali kormányzás alatt virágozzanak a szakszervezetek, mert ha mindenki ki van szolgáltatva a kapitalistáknak, akkor abból előbb-utóbb komoly válság lesz. A baloldal például nem hagyja felszámolni a bölcsődéket, óvodákat, mert tudja, hogy azokra szükségünk van. Nem számolja fel a kultúrát a piac nevében, mert baloldal. Sőt jelentősen támogatja, mert tudja, hogy a kultúra különböző formái értelmet adnak az emberi létnek, és ez sokkal fontosabb, mint a versenyképesség absztrakciója. És szegény baloldalnak nem magának kell kimódolni azt, hogy mindezt hogyan kell csinálni, mert ezt mások már régen kitalálták. Évek óta könyörgünk például, hogy az irodalom támogatására vezessék be a svédek által használt könyvtámogatási módszert (a pénzt a könyvtáraknak adják, és azok döntik el, melyik könyvet veszik meg és melyiket nem), mert fontos, baloldali dolog a jó irodalmat támogatni.

Aztán nem baj, ha egy-két milliárdos magába száll, és baloldali akar lenni, de talán meg kéne húzniuk magukat a szélen, és nem jó, hogy a törvényhozásban folyamatosan az ő érdekeik szerint alakulnak a jogszabályok. Ezt tényleg nem kéne. A "nincsen jobb a kapitalizmusnál" hiedelmet jól ismerjük, de úgy szeretnénk versenyezni, hogy mindenki odaérjen, még aznap. A "verseny majd kikényszeríti a tisztességes viselkedést" és "a kommunizmusban meg nem lesz majd reménytelen szerelem"-féle demagóg szövegeknek már nem dőlünk be. Baloldali kormányzás alatt a magánkézben lévő közszolgáltató vállalatok nem keresik betegre magukat, és az ügyfelekkel olyan korrekten és kedvesen viselkednek, hogy az embernek időnként kedve támad beugrani, mondjuk, az elektromos művek helyi irodáiba egy kávéra, meg egy kicsit dumcsizni. Ez azért lenne, mert megfelelő törvények ezt kikényszerítenék! A szolgáltató szolgáljon bennünket, és ne basáskodjon velünk. A verseny semmi ilyenre nem készteti őket, azért romlott a szolgáltatások színvonala, mert rajtunk spórolnak, és büntetlenül megtehetik.

Baloldali kormányzás megoldja a hajléktalanok lakásproblémáját, mert ez nem kerül horribilis összegekbe és mindenki jó érzését kiváltja, és egy baloldal által kormányzott rendszerben nincsenek hajléktalanok.

Baloldali kormányzás az általa fenntartott reklám- és politikamentes tévékben tisztességes kultúrát, társadalmi ismereteket, népszerű tudományt és remek gyerekműsorokat csináltat, persze nem rabló szélhámosokkal, hanem ehhez értő szakemberekkel. Itt aztán jöhetne a verseny, ehhez csak annyi kéne még, hogy minden kifizetett számla még aznap felkerüljön az internetre, lássuk miből élnek. (Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a rendes baloldalnak lenne saját tévéje, meg rádiója, mert az nagyon jól jön majd, amikor éppen ellenzékben lesz, mert nem az a baj, ha néha ostobának látják, hanem ha tényleg az.)

Mellesleg egy baloldali kormányzás minden, az adófizetők pénzéből kifizetett számlával ugyanígy járna el, nem is lenne üzleti érdek meg korrupció. Mert a baloldal nagyon utálja a korrupciót, és olyan alacsonyra szorítja, hogy az alig látszik. Magától értetődően felügyelne a munka becsületére, és nem fordulhatna elő, hogy a világszép híd tényleges építői csak dicséretet kapnak, munkájuk bérét nem. Meg arra is ügyelne, hogy ne lopják ki az aszfalt alól a követ, mert így járhatatlanok az újonnan készített utak. Nem annyira az ellenzékre kéne folyton-folyvást figyelni, hanem az állami megrendelések kivitelezőire.

Baloldali kormányzás idején nincsen kilakoltatás, nem tesznek családokat az utcára, még ha ezért a következő választáson meg is buktatják a kormányt. Van tisztességes, nyilvánosan, folyamatosan követhető cigányprogramja. Védi az egyéni érdeket, de még jobban a közösségeket, mert a baloldal mindig közösségpárti volt, ahol csak kialakult, egyszer már nálunk is kialakulhatna. Szóval a civil társadalom jól járna egy baloldali kormánnyal, mert az nem rakná tele saját embereivel a civil pozíciókat, hanem csak az értékekre és az érdemekre ügyelne, nem is rúgnák ki az összes emberét a következő kormányváltáskor.

Még hosszan folytathatnám, de csak annyit végezetül, hogy egy baloldali kormány megtartja és keményen megtartatja a törvényeket, mert akkor, és csak akkor alakul ki az a fajta emberi viselkedés, amit erkölcsnek nevezünk.