Tamás Gábor (A hivatal piszkavasa, május 27.) kuszának tartja az élelmiszer-etikai kódex körül kialakult jogi helyzetet, amelyet szerinte a Gazdasági Versenyhivatal fellépése csak tovább bonyolított. Ám a helyzet a napnál világosabb: a törvényeket mindenkinek be kell tartania.

A téliszalámi piaci lehetőségeit féltőknek éppúgy, mint az olcsó szlovák tejet forgalmazóknak. A törvény pedig teljesen egyértelmű: tilos bárminemű különbséget tenni az egymással versengő vállalkozások között. Legyenek azok hazaiak vagy külföldiek. És ezt nemcsak a magyar versenytörvény, hanem az Európai Unió alapszerződése is kimondja. A versenyhatóságokat pedig éppen azért hozták létre, hogy ez az alapelv ne sérülhessen. Ha csak a gyanúja is felmerül annak, hogy valaki vét a fenti szabály ellen, a GVH-nak törvényi kötelessége vizsgálatot indítani. Mérlegelési joga nincs, ahogy Tamás Gábor fogalmaz, „tartania kell magát a betűhöz". Márpedig az élelmiszer-etikai kódex kimondja: az aláírók előnyben részesítik a hazai termékeket, a külföldről származó termékekkel csak a választékot bővítik. Mi ez, ha nem megkülönböztetés?

Felmerülhet a kérdés: ha nem így, akkor hogyan védjük a magyar gazdákat, a magyar élelmiszeripart? Hát úgy biztosan nem, ahogy Tamás Gábor sugallja! A cikk szerzője ugyanis végzetesen félreértett valamit. Ha az egyes cégek külön-külön kötöttek volna egymással vagy a földművelésügyi tárcával hasonló megállapodást, a GVH ugyanígy eljárást indított volna. A szerző szerint egyes tagországok „józan protekcionizmussal" védik a saját termékeiket. Ám a kizárólag hazai termékekre vonatkozó egyéb intézkedések (marketingtámogatás, a hatósági díjak elengedése, a szigorúbb állat-egészségügyi ellenőrzés) éppúgy sértik az uniós és a hazai jogszabályokat, mint az élelmiszer-etikai kódex idézett pontja. Sőt. Államilag támogatott „vegyél hazait" típusú mozgalmak is buktak már meg az Európai Bíróság előtt!

Az egyetlen jogszerű megoldás, ha a kódex aláírói egyenként, önállóan, egymástól teljesen függetlenül, mondjuk, környezetvédelmi vagy társadalmi felelősségvállalási programjuk keretében hoznak olyan döntést, hogy csak hazai terméket forgalmaznak. Gondolom, most sokan mondják, hogy nincs ember, aki erre rávehetné őket! Aki így gondolja, nagyot téved! A magyar vásárló bizony képes lenne a csodára. Ha mindenki hazait venne, aligha díszelegne a magyar boltok polcain chilei bor, szlovák tej, német joghurt. Ám a vásárlók jelentős része valamilyen okból keresi ezeket a termékeket, a döntésüket pedig a belőlük élő kereskedőknek tiszteletben kell tartaniuk.
A Tamás Gábor által ostorozott versenyjog egyvalamire megvédi a magyar gazdákat és élelmiszer-ipari vállalkozásokat attól, hogy Németországban, Ausztriában vagy Romániában hasonló etikai kódexszel tartsák távol a magyar agrártermékeket a saját piacuktól. Ez pedig az Európa éléskamrájaként emlegetett, agrárkivitelére oly büszke Magyarország számára talán nem csekélység.

Mihálovits András,
a GVH szóvivője