Ha valaki olyan súlyos pszichiátriai betegségben szenved - vagy értelmi fogyatékos -, hogy állandó felügyeletre és kezelésre, gondozásra szorul, azt az embert az egészségügyi törvény értelmében minden megyében a lakóhelyéhez legközelebbi pszichiátriai betegotthonban helyezik el, hogy a hozzátartozóihoz legközelebb legyen. Kivétel a főváros. Ott eltávolítják őket az otthonuknak még a közeléből is, és "ideiglenes határozattal" elhelyezik őket valahol az ország pszichiátriai betegotthonaiban, ami az esetek zömében végleges elhelyezést jelent.

Tudomásom szerint a fővárosban mindössze egy pszichiátriai betegotthon működik néhány ágyszámmal. A többség régi kastélyokban, kúriákban, Búcsúszentlászlótól Szentgotthárdon, Zsirán, Tordason, Zalaapátin keresztül Tompáig - ahonnan reális esélyük sincs, hogy valaha is visszakerülhessenek Budapestre. Ezekben az otthonokban természetesen a lehetőségeknek megfelelő humánus körülmények között látják el a beteg embereket, de nagyon messze korábbi otthonuktól. A betegek közt sok fiatal is él, akik szeretik a fővárost, korábbi otthonukat, és szeretnének ide visszakerülni. Reménytelenül.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetését követően az akut betegeket is megkísérelik eltávolítani a fővárosból. Ez nem diszkrimináció? Az EU más fővárosaiból is kitelepítik az idült pszichiátriai betegeket és a súlyosan értelmi fogyatékosokat vidékre? Félreértés ne essék, nem a vidék ellen van kifogásom, hiszen vidéken élek és dolgozom, és nagyon jól érzem magam ott. De nekem is rosszul esne, ha valamilyen betegségem miatt törvényesen elhelyeznének valahol messze a szeretteimtől, otthonomtól, és kiszakítanának a korábban megszokott környezetemből. Ki védi meg az idült pszichiátriai beteg emberek és súlyosan értelmi fogyatékos emberek érdekeit Magyarországon? Vagy ők már nem számítanak? Mit lehetne tenni? Mit kellene tenni?

Dr. Kalmár Sándor

pszichiáter, Kecskemét