Egy 'ötletroham' háttere
Dr. Pusztai Erzsébet az MDF népjóléti kabinetjének vezetője, Ódor László a közoktatási kabinet vezetője
A családi pótlékot ma alanyi jogon megkapják a családok a gyermekek után, de az iskolában fizetni kell a tankönyvért, az étkezésért, a programokért. Ahhoz, hogy a könyvért, étkezésért ne kelljen fizetni, igazolni kell évről évre a család rossz anyagi helyzetét. (Az iskola másképp nem juthat hozzá a kiegészítő normatívákhoz.) Egymás mellett étkeznek az "ingyenesek" és a "térítésesek". Van, akinek be kell vinni a könyvek árát, van, akinek nem. A gyermek úgy kezdi az iskolát, hogy éreznie kell a különbséget. Minden iskolai rendezvény, színházlátogatás, kirándulás újabb szorongást okoz a szegényebb családoknak.
Bürokratikus, bonyolult, kijátszható rendszer, megalázó helyzetek sora.
A családi pótlék a gyermekek oktatását, nevelését hivatott támogatni. A legtöbb családban valóban a gyermek a legfontosabb, de olyanok is vannak, ahol alkoholra, cigarettára, játékgépekre megy el a támogatás.
A legteljesebben akkor szolgáljuk a gyermekek érdekeit, az a leghasznosabb a társadalom számára is, ha magas színvonalú oktatást biztosítunk. Adjuk alanyi jogon az egész napos iskolát minden gyermeknek 14 éves korig! Az óvodáskor utolsó évéig járjon a családi pótlék, majd 14 éves kor fölött akkor, ha a gyermek tanul. A család szociális helyzetével ne az iskolában foglalkozzanak, azon javítsanak más rendszereken keresztül. A középosztály tagjai, akik több adót fizetnek, joggal érezhetik majd, hogy adójukért a saját gyermekeik is megkapják a társadalomtól azt, amit a többi!
Minden normatívát, ami szétaprózva, rengeteg adminisztrációval jut el az iskolákba, valamint az iskoláskorúak után járó családi pótlék összegét juttassuk el az iskoláknak az állami normatíva növelésével. Ez 50-60 százalékos emelést jelentene! Ebből már működtethető az egész napos ingyenes iskola, ezzel csökkenthető a tanárokra, tanítókra háruló fölösleges adminisztráció.
Legyen tehát az iskola egész napos intézmény négyszeri étkezéssel (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna). Teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy a gyerekek az iskolában tanuljanak, a tankönyvet is tarthassák ott! Külön kiemeljük az egész napos oktatás szocializációs szerepét, a viselkedés, az egyéni és társadalmi kommunikáció, erkölcsiség közös gyakorlását, a "magas kultúra" iránti igény felkeltését.
A középosztály nagyon sokat dolgozó tagjai számára is biztonságot jelent a gyermek egész napos iskolája. Ha otthon már nem kell a leckével foglalkozni, marad idő családi programokra, játékra. Minden tanítási szünetben számolnunk kell azzal, hogy a szülők többsége dolgozik. Tehát az iskolák összetartó - ingyenes! - programokkal kell, hogy szolgáljanak! Mindez erősítené a társadalmi kohéziót. Biztosítani kell a kulturált étkezőket, használható sportpályákat, könyvtárakat, számítógépes eszközöket. Az uniós források erre is lehetőséget teremtenek.
Az egész napos iskola emberibb életrendmodellre taníthatja meg gyermekeinket. Az étkezés nem gyorsan evést jelent majd. A hátrányos helyzetű családok gyermekeinek tanulási körülményei és szocializációjuk javulhat.
Az iskolák helyzete stabilizálódik, a képzett tanárok munkája biztossá válik, többen visszatérhetnek a katedrára, jobb színvonalú oktatást, nevelést lehet biztosítani.
Ahol a szociális helyzet olyan rossz, hogy a család további támogatásra szorul, a szociálpolitika egyéb eszközeivel kell segíteni. A mi javaslatunk ezt nem zárja ki, sőt átláthatóbbá teszi.
Az iskola mindennél fontosabb, ezért forrásainkat koncentrálni kell a jövő nemzedék érdekében. Meggyőződésünk, hogy javaslatunk valódi esélyegyenlőséget teremt a közoktatásban és tisztább helyzetet a szociális ellátásban.
