Az európai parlamenti választások sikeréért

Másodszor választhat az ország európai parlamenti képviselőket. Eldöntendő, milyen mandátumot kívánunk adni választottainknak. Mit képviseljenek megbízásunkból az Európai Unió parlamentjében, milyen Európát szeretnénk, melyek azok az értékek, amelyek képviselete fontos és elsődleges Magyarország számára?

Mindenekelőtt kívánatos a közélet erkölcsi színvonalának emelése, a hazudozás és a tisztességtelen politizálás elítélése. Elvárjuk, hogy az unió minden olyan esetben emelje fel szavát és éreztesse erkölcsi és politikai rosszallását, amikor bármelyik tagállam kormánya vagy politikusa etikátlan, az emberi jogokat sértő, azt semmibe vevő politikát folytat, saját országában megsérti az állampolgárok jogait, ahogy erre az elmúlt ciklusban is volt általunk közvetlenül érzékelhető példa.

Olyan uniót szeretnénk, amely nem pártpreferenciák, hanem értékek szerint foglal állást a megoldásra váró kérdésekben, amelynek erkölcsi színvonala felülírja a kritika tárgyává váló kormányok pártszíneit. Azt várjuk el választottjainktól, hogy ezt az erkölcsi nívót képviseljék az unió parlamentjében.

Magyarország számára eminens követelmény a nemzeti kisebbségek megsegítése, a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak preferálása, az ezzel ellentétes, máig ható korlátozások elítélése és lehetetlenné tétele. Elfogadhatatlan, hogy az unió máig eltűri olyan kormányok magatartását, amelyek hatvan év után is büszkén magukénak érzik a nemzeti kisebbségeket kollektíven büntető dekrétumokat, melyeknek már régen a történelem sülylyesztőjében lenne a helyük. Választottjaink törekedjenek arra, hogy más európai országokban már megvalósult módon a magyar nemzeti kisebbségek minden uniós országban rendelkezzenek az általuk választott és elérni kívánt egyéni és közösségi kisebbségi jogokkal, beleértve az autonómia megvalósítását is.

Olyan uniót szeretnénk, amelyben minden tagország egyenlő és nincsenek egyenlőbbek, ahol az egyik ország saját beruházásait nem valósíthatja meg úgy, hogy annak minden haszna az övé, s minden kára a szomszédos tagországé legyen. Ne lehessen sem Magyarországot, sem más országot szemétlerakodónak, folyóit szennyvízcsatornának, levegőjét megfertőzhetőnek tekinteni. Választottjaink törekedjenek az unió minden országának nemcsak szavakban, de tettekben is megnyilvánuló egyenlőségére.

A tőke szabad mozgása ne jelenthesse az évtizedes hátrányokkal érkezett országok kihasználását, piacainak kisajátítását és gazdaságainak tönkretételét. A szabad verseny nem jelentheti az önhibájukon kívül, történelmi okokból hátrányos helyzetbe került országok további gyengítését. A szolidaritás nélküli gazdaság növeli a tagországok közötti egyenlőtlenségeket, amelyek ellentétesek az unió szellemével. A munkaerő szabad mozgása ugyanakkor nem jelentheti a kevésbé fejlett gazdasági szabályzókkal rendelkező tagországok kaotikus viszonyainak exportját, a migráció nem lehet sem a bűnözés, sem a jogszabályok kijátszásának eszköze.

Amikor egységes, az unió teljes területére érvényes közéletet sürgetünk, nem kívánjuk az egyes tagállamok szuverenitásának indokolatlan korlátozását, mert a közös ügyek részletes szabályozása az egyes tagállamok döntéseit igényli, hisz minden döntés a lehető legalacsonyabb szinten, a probléma jelentkezéséhez legközelebb hozható meg a leghatékonyabb módon.

Választásunknak fontos szerepe lesz az Európai Unió jövőjének meghatározásában, válasszunk tehát olyan parlamenti képviselőket, akik az Európai Uniót jobbá, igazságosabbá és becsületesebbé tudják tenni. Felhívásunkat az ország választóhoz intézzük, hogy vegyenek részt ezen a nagy jelentőségű választáson és ezzel erősítsék az eredmény legitimitását.

A Nemzeti Kör: Dobos László író; Dr. Jávor Béla ügyvéd, író; Prof. Dr. Kádár Béla akadémikus; Prof. Dr. Klinghammer István akadémikus; O'sváth György az Európai Kutató- és Dokumentációs Központ elnöke; Dr. Réti László ügyvéd; Prof. Dr. Sótonyi Péter akadémikus; Prof. Dr. Solymosi Frigyes akadémikus; Prof. Dr. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár; Prof. Dr. Tringer László egyetemi tanár

A példa követhető: föl lehet állni

Meglepett Lamperth Mónika hirtelen jött bátorsága. Az MSZP elnökhelyettese a vele készült interjúban szinte csak "elhatárolódik" a szocialisták volt pártelnök-miniszterelnökétől. Hol kimondva, hol kimondatlanul úgy igyekszik Gyurcsány Ferenc nyakába varrni a hibákat, félre- és kisiklásokat, hogy közben a saját felelősségét egybemossa a kollektív felelősséggel.

"...a kormányának én is tagja voltam, két poszton is, tehát nekem és mindanynyiunknak részünk van abban, hogy itt tartunk" - mondja a Valakinek föl kellett volna állnia címmel (május 22.) megjelent interjúban, majd az őszödi beszéd kapcsán arról beszél, hogy "...azért kellett volna legalább egy embernek fölállnia, hogy eddig és ne tovább", mert "ott és akkor Gyurcsány Ferenc megérezhette volna, hogy nem tehet velünk azt, amit csak akar".

Mi van? Gyurcsány ilyen diktátor volt? Vagy sokakat érzékenyen érintett, hogy kimondta azt, amit mindenki elhallgatott? Tudtommal az MSZP egy demokratikusan működő párt, amelyben mindenki elmondhatja a véleményét. Lamperth Mónika miért nem szólalt meg? Lett volna rá néhány alkalom, hiszen nemcsak a kormány tagjaként a kormány ülésein, hanem a frakció tagjaként a frakcióüléseken, a párt elnökségi tagjaként az elnökségi üléseken, kongresszusi küldöttként a kongresszusokon is módja volt rá. Ha Őszödön nem volt benne kurázsi, megtehette volna azt követően is számtalanszor! De most már bezzeg bánja! Nem vall túl nagy bátorságra, ha valaki a leterített oroszlán bajszát piszkálgatja. Valaki, aki vadásznak akarja láttatni magát. Nekem például nem adatott meg, hogy kongresszusi küldöttként fejtsem ki a véleményemet, mégis meg szoktam keresni a módját, hogy ne tartsam magamban, amit ki akarok mondani.

Sok hibát követett el a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP és az általa vezetett kormány is. Nem a véletlen műve, hogy a párt népszerűsége negatív rekordokat döntöget. Sok mindent másként kell ezután tenni, s be kell látni, hogy a választókat nem lehet akaratuk ellenére boldoggá tenni. Mégsem gondolom, hogy "kezdjük újragombolni az egészet, az oktatástól kezdve a gyermekek helyzetéig bezárólag". Gyurcsány Ferenc vállalta a felelősséget. Lemondott. A példát lehet követni! Föl lehet állni!

Ifj. Viola János Pilisvörösvár

Mennyibe kerül ez nekünk?!

Az újabb megszorítások a lakosság minden rétegét érintik. De mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt, ezért az állami intézményeket és az egyházak tulajdonában lévő ingatlanokat kivonnák az adózók köréből.

Az állami intézményeknél ez érthető, hiszen a kirótt adó összegét az állam az egyik zsebből tenné a másik zsebébe. Az egyházak mentesítése a körterhek alól azonban egyáltalán nem érthető. Miért kivételek? Tessék nyugodtan hozzányúlni azokhoz a kiváltságokhoz, amelyeket az MSZP gyávasága és a Fidesz számító pártfogása biztosított a számukra.

A kedvezményekről jutott az eszembe, amint a rendőrök kereseti és nyugdíjöszszegének összefüggésével kapcsolatban olvastam, amely szerint ha most mennének nyugdíjba, annak összege magasabb lenne, mint a keresetük, ezért a kormány havi 50 ezer forintos pótlékot kíván számukra biztosítani.

Eltekintve attól, hogy gyalogos vagyok, tüntetésekre, focimeccsre nem járok, így élő rendőrt gyerekkorom óta nem láttam, tudom, hogy minden rendszerben fontos szerv a rendőrség, és mindig is voltak kiváltságai. Ez a tény azonban a biztosítási rendszer alapelveit kérdőjelezi meg: hogy kaphat valaki több nyugdíjat, mint az annak alapjául szolgáló keresete? Vajon mennyibe kerül ez a társadalomnak, és hány emberre vonatkozik, hogy 25 éves szolgálat után (íróasztal mellől is!) a fizetését meghaladó nyugdíjösszegből tengetheti életét, akár 45 évesen?!

Bence Judit Budapest