Hatvannégy év telt el a nácizmus bukása óta, és már csak kevesen élnek azok közül, akik éltek a Harmadik Birodalom gyilkos uralma idején. Akik éltek, azok viszont emlékezhetnek arra, hogy a Vatikán és a Reich viszonya Hitler hatalomátvételével hűvös volt. Nem is lehetett másképp olyan államban, amelynek ideológiája az emberek lelkét is meg akarta kaparintani. Mind a katolikus hívők - mármint azok, akik valóban azok voltak -, mind a protestáns hívők szemben álltak Hitlerrel - a katolikus Galen bíboros ugyanúgy, mint a protestáns Niemöller lelkész. Galen székesegyháza szószékéről, Niemöller templomában nyíltan elítélhette vagy félreérthetetlen hasonlatokkal bírálhatta a hatalmat. Német polgárokként csak saját személyüket és velük egyetértő híveiket hozhatták ezzel veszélybe, de nem vétettek a világegyház, illetve a külföldön működő protestáns egyházak legfőbb érdeke: a hívek szabad vallásgyakorlata ellen. Szembeszállásuk a nácizmussal elsősorban saját személyüket hozta veszélybe és juttathatta koncentrációs táborba.

A mindenkori pápa olaszországi egyházfői szerepe mellett (Róma püspöke és az olaszországi katolikus egyház feje) a római katolikus világegyház feje és minden, amit tesz, kihatással van a világ minden olyan katolikus szervezetére, amely a római katolikus egyházhoz kapcsolódik. Ha a pápa, aki a kétezer év alatt kialakult gyakorlat szerint minden szavával, gesztusával az egyházat képviseli, nyíltan szembeszáll Hitlerrel és híveit vele szembeni ellenállásra buzdítja, arra csak egy lehetett volna a válasz: betiltani az egyházat, megakadályozni a hívek vallásgyakorlását. Úgy, ahogy azt Oroszországban a kommunisták tették. Nem fölösleges emlékeztetni Sztálin közismert kérdésére: hány hadosztálya van a pápának?

A pápánál lényegesen több lehetőségük volt a német és egyéb nácikkal való szembeszállásra - a passzív és esetenként aktív ellenállásra - a nemzeti egyházaknak. Voltak is - hol nem kevesen, hol csak kevesen - római katolikus papok és katolikus voltukat a krisztusi elveknek megfelelően értelmező civilek, akik a maguk területén,
a maguk országában mindent megtettek a zsidók és a fasizmus más üldözötteinek
a védelmében. Biztos vagyok abban, hogy a lassan-lassan csak megnyíló vatikáni archívumokból ki fog derülni XII. Pius tényleges szerepe. Imázsa pozitív irányba fog változni, de az sem lesz képes megváltoztatni a magyar néhai Serédi Jusztítián bíboros-hercegprímás 1944. évi szerepéről alkotott véleményemet.

Dr. Del Medico Imre

Budapest