A mai magyar társadalom egyik legnagyobb rákfenéjével, az egyre durvábban elszabaduló indulatokkal, a kezdetben még csak verbális, később már tettlegességig fajuló agresszióval foglalkozik "Rohadt hattyúk..." című (május 12.) cikkében Horn Gábor szabad demokrata országgyűlési képviselő.

Diagnózisa pontos: a nagy pártok sokszor a sunyi hallgatás eszközét választják, pedig kampányidőszakban minden mondat, minden szó nagyobb súllyal esik latba. A borsodi szocialista lobbi erősebbnek bizonyult a gyurcsányi feddésnél a miskolci rendőrkapitány előítéletes megjegyzése után. A Fidesz máig nem képes kimondani azt, ami Merkel és Sárközy számára evidencia: a konzervatív oldalt igenis vasfüggönynek kell elválasztania a szélsőjobbtól. Éppen ezért mindenképpen zavaros az "elhatárolódásnak" az a formája, amely szerint a Jobbik a kormány kreatúrája lenne.

Ettől persze tény: a Jobbik erősödése úgy kell a szocialistáknak és a liberálisoknak, mint egy falat kenyér. Mondhatni, az utolsó adu ász az SZDSZ kezében a radikális jobboldal térnyerése, s az ezzel való riogatás. Félreértés ne essék, a Horn által felvetett problémák valóban égetőek, de talán érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon elégséges-e csupán azt üzenni a magyar választóknak: ki lesz a harmadik erő? A jámbor szívű szabadelvűek vagy a dühöngő bőrfejűek? Márpedig a szabad demokraták háza tájáról mostanában más üzenet nem érkezik. (Legfeljebb az ügynökakták felmelegített ügye, ami szinte alig éri el a magyar lakosság ingerküszöbét.)

Sajnálatos, hogy Horn e kétségkívül nagy problémára felhívó cikkében tudatosan ferdít, s a sorok között elbújtat egy gyilkos mondatot, mellyel egy régi gumicsontot vesz elő, csakhogy lejárassa vele az egyik rivális párt elnökét. A "nem értek a focihoz" régi történet, s az elnök asszony számtalanszor a nyilvánosság elé tárta a szerencsétlen ügy valódi történetét. Aki ismeri Dávid Ibolya és az MDF krédóját, az nem gondolhatja komolyan, hogy az akkori igazságügyi miniszter ezt a kérdést valóban úgy válaszolta volna meg, ahogyan akkor tálalta a sajtó egy része.

Horn Gábor találhatott volna számtalan más példázatot - majdnem - kitűnő cikke bevezetőjéhez, s akkor nem lehetne azzal vádolni, hogy ezzel az írással nemcsak a Jobbikon, de a Fórumon is ütni akart. Azon az MDF-en, amelynek listavezetője őszinte, nyílt és szakmai vitára invitálta a kampányban részt vevő valamennyi pártot.

Rechtenwald Kristóf

történész, politológushallgató,

az MDF szegedi szervezetének tagja