A strasbourgi bíróság kedden elítélte a magyar államot. Egy olyan ügyben, amelyben megszülettek nálunk a megfelelő törvények, megszülettek a törvényeknek megfelelő bírósági ítéletek, csak éppen a törvényesség kormányzati őre, a Belügyminisztérium fütyül rájuk. Több mint tíz éve fütyül. Összpárti szabotázsról van szó, az Orbán-kormány Belügyminisztériuma kezdte, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány minisztériumai folytatták. Amilyen hevesen támadják egymást a szembenálló pártok azzal, hogy a demokratikus jogállam lerombolásán mesterkednek, éppen olyan összhangban teszik.

Az első MSZP-SZDSZ-kormány idején született egy törvény, miszerint az 1980 előtt keletkezett állambiztonsági iratokról záros határidőn belül el kell dönteni, titkosítják őket vagy sem. Kenedi János a határidő lejárta után több mint két évvel kért a BM-től olyan, a hatvanas években keletkezett állambiztonsági iratokat, amelyeket nem minősítettek titkosnak. Ennek már tizenegy éve! A BM nemet mondott, Kenedi perelt, jogerősen nyert. Ennek több mint tíz éve. A BM-nek, illetve az egymást követő minisztereknek eszük ágában sem volt végrehajtani a jogerős ítéletet, húzták az időt, mindenféle ellenperekkel próbálkoztak, s valamennyit elvesztették.

"Már-már abszurddá kezd válni Kenedi János történész és a Belügyminisztérium vitája", írta lapunkban Bánfai Tamara a Kenedi János igazát megerősítő negyedik bírósági ítélet után. Öt évvel ezelőtt.

Az idők során a per tárgyi tétje egyetlen iratra soványodott. A többi átkerült a levéltárba, nyilvánossá vált, a nyilvánosságukkal semmiféle közérdek nem sérült, tehát ma már tudjuk, hogy a minisztériumi szabotázs semmilyen közérdeket nem szolgált. A maradék tárgyi tétet sem becsülném azért le, igazán érdekelne, mi a fene lehet azon a papíron, amit több mint tíz éve törvénytelenül titokban tartanak.

De a lényeg persze nem egy papírlap sorsa, hanem a választás a jogállam és a hatósági önkény között. Kenedi tipikus kádári mintájú ajánlatokat kapott a jobb- és baloldali kormányok belügyéreitől: ha a jogaidra és a törvényekre hivatkozol, nem kapsz semmit. Ha elismered a jog fölötti hatalmunkat - tehát egyfajta önkényt -, akkor igényeid jelentős részét kielégítjük. Akkor kaphatta volna meg a történész az általa kért papírok nagyobbik részét, ha nem ragaszkodik az összeshez, és főleg, ha aláírásával államtitoknak ismeri el azt, ami törvényesen nem lehet az. A megismerés kiváltságában részesülhet, ha cinkossá válik abban, hogy ettől a nem kiváltságosakat törvénytelenül megfosszák.

A Kádár-korszakban a demokratikus ellenzékiség lényege az ilyen típusú ajánlatok visszautasítása, a jogainkhoz való ragaszkodás volt. Kenedi akkor is, most is példát mutatott azoknak, akik az öncsonkító konformizmust józan kompromisszumképességnek hazudják.