Aczél a plurális médiarendszer, a nézők számára elérhető széles televíziós választékkal szemben teszi le voksát, kifogásolja, hogy több csatorna is ad sportközvetítéseket, sőt zavarja az is, hogy reggelente több televízió is sugároz reggeli műsort.

A különböző televíziók sportközvetítéseinek bírálata természetesen szíve joga, a tényszerűséghez azonban az is hozzátartozik, hogy Magyarországon a legtöbb sportesemény közvetítését csatornáktól független stábok készítik, azaz például Hajdú B. István nem kommentálta roszszabbul a németországi vb-t az RTL Klubon vagy a Bajnokok Ligáját a Viasat3-on, mint a pekingi olimpia pólódöntőjét az MTV-n.

Szemben Aczél érvelésével, kereskedelmi televízióként az RTL Klub nemhogy nem herdál közpénzt, de évente konceszsziós díjat és milliárdos nagyságrendű adót fizet be a költségvetésbe. Aczél
Endre téved akkor is, amikor azt állítja, hogy "a németek a tíz ujjukat megnyalnák, ha az ő 80 milliós piacukon ekkora lenne
a kínálat". A német piacon ugyanis
a magyarnál is jelentősebb a választék, hiszen ott a törvények a nagy piaci szereplőknek is lehetővé teszik kiscsatornák indítását, a nagyobb piac pedig eleve több szereplőt képes eltartani. A publicista a hírműsorok terén már egyenesen sokkoló ötlettel áll elő. Szeretné megmondani, ki készíthet hírműsort, sőt azt is, hogy milyet: központilag szerkesztett híradóról álmodik, amely Magyarországon a pártállami időket idézi. Az általa példaként felhozott Nagy-Britanniában ma minden nagyobb kereskedelmi televízió (Five, Sky) önálló hírműsort sugároz, amelyet önállóan szerkeszt, és nem egy központi irodától kell átvennie. Soha nem is volt így, hiszen az ITN (nem ITA) a legnagyobb brit kereskedelmi csatorna, az ITV cége, függetlensége pedig az állami
BBC-től való távolságára utal. Az ITN
az ITV regionális alcsatornáinak készített hírműsort már
a 80-as években - tehát a saját csatornáknak, nem hatósági utasításra, hanem jól felfogott üzleti érdekből -, amelyet az egyes csatornák helyi hírekkel egészítenek ki. A hírműsorok készítésének monopóliumát ez a gyakorlat nemhogy nem építette, hanem a demokratikus nyilvánosság érdekeinek megfelelően rombolta. Az a modell, amit Aczél Endre 2009 magyar médiaviszonyaira álmodik a plurális tájékoztatás halálát jelentené, a politikai befolyás megjelenését a privát tulajdonú műsorszolgáltatóknál.

Kommunikációs Igazgatóság,

Magyar RTL Televízió Zrt.

Akárhogy is van Angliában most: annak idején hatóságilag döntötték el, hogy a hatalmas tudósítói hálózattal, globális infrastruktúrával, sok pénzzel rendelkező BBC-vel szemben egy, csak egy híradó készíthető a nem közszolgálati világban, minőségóvás végett. Ez bölcs döntés volt - ezt magyaráztam -, mert sikerült valódi versenytársat csinálni a közszolgálati tévének. (Halkan megkérdem: az RTL-nek ma hány külföldi tudósítója van például? És mennyi a TV2-nek, hm? És valóban isten ellen való dolog volna, ha mondjuk
a mi kis piacunkon a nagyobb kertévék poolba szerveződnének és közösen csinálnának híradót, összetéve minden fizikai és szellemi fegyverzetüket? Vagy úgy érzik, így is jobbra képesek, mint a köztévé? Ha igen, akkor: pardon. Ez Magyarország.)

A sportközvetítésekre ugyanezt a modellt képeztem le. Változatlanul abszurdumnak tartom, hogy miközben a 8o milliós Németországban legfeljebb négy közszolgálati, illetve kereskedelmi csatorna közvetít sporteseményeket, s ezt a kínálatot az előfizetéses Premiere egészíti ki, minálunk boldog-boldogtalan közvetíthet, feltéve, hogy hajlandó a jogot megvenni. Az új jogtulajdonosok - TV2, DigiTV - ez idő szerint "elhappolták" a jogot olyan szervezetektől, amelyek kiépített, minőségi infrastruktúrával rendelkeznek, s hacsak meg nem veszik az egyébként valóban kitűnő Hajdu B.-t, - nos, akkor mit fognak csinálni? Ha csak a pénz beszél, akkor nagyon rossz világban élünk.

P. S.: Nem értem az RTL felhorgadását. Őket meg sem említettem, legföljebb a felsorolásban, hogy ki mindenki közvetít - minden minőségi kontroll nélkül, amely ugye közérdek volna, ilyen is létezik uraim - sportot.

Aczél Endre