A hivatal piszkavasa

Kívülről szemlélve kissé kuszának tűnnek az alig másfél hónapja ünnepélyesen aláírt élelmiszer-etikai kódex körüli legújabb fejlemények. Ha pedig kissé alaposabban tanulmányozunk az ügyben megjelent, egy immár megindított eljáráshoz csatolt versenyhivatali állásfoglalást is, akkor meg pláne. Emlékezhetünk, a termelők, feldolgozók és a kimunkálásán nagy gonddal bábáskodó agrártárca közötti egyezség lényege szerint a kódex szabályozza a felvásárlók és a beszállítók szerződéseinek, illetve azok teljesítésének rendjét, s azt is, hogy a hazai kereskedelemben a magyar termékek aránya - az alapcikkek esetében - legalább nyolcvanszázalékos legyen. Etikai alapon. Nos, főként ezen általános önkorlátozás verte ki a versenyhivatali biztosítékot: elnökük megfogalmazása szerint "a kódex... alkalmas lehet arra, hogy megkülönböztesse a hazai vállalkozásokat a más tagállamból származó termékek előállítását, behozatalát és forgalmazását végző vállalkozásoktól, korlátozva így az utóbbiak értékesítési lehetőségeit Magyarországon belül".

Az érveléssel mit kezdeni nem lehet, nyilván súlyos uniós paszszusok állnak mögötte. Ám szintén hivatali meglátás az is, hogy egyébként az egyes cégek külön-külön köthetnek egymással önkorlátozással egyezséget. Sőt, ha a minisztérium az összességében sok ezer vállalkozást összefogó szakmai szervezetekkel egyenként állapodik meg, akkor sincs eljárás. De itt sokan írtak alá és egyszerre, nyílik hát az új akta.

Az egyezségről egyébként már a tárgyalások kezdetén tudni lehetett, hogy baj lesz vele bőven: kezdve a tényleges forgalom szinte kilátástalan ellenőrzésétől, addig a szinte filozófiai mélységű kérdésnek az eldöntéséig, hogy egy, a nemzetközi gazdaságba mélyen és ezer szállal beágyazódott, de önmagában is hihetetlenül bonyolult élelmiszer-ágazatban mi is tekinthető magyar árunak. Akad ma már, aki az egész ügyet egy bukott kormányfő bukott ötletének tartja csupán, mások szerint eleve kár lenne bármiféle mesterséges kínálatszabályozással erőlködni, a pénz és a kőkemény piac úgyis mindent a maga szabályai szerint dönt majd el. Ám ilyen egyszerűen ez az egész mégsem intézhető el. Először is: tény ugyan, hogy a kódexegyezkedés mögött valóban volt komoly politikai elhatározás, de ritka sokpárti egyetértéssel megtámogatva. Másrészt az egyáltalán nem példa nélküli még az elvileg teljesen nyitott EU-piacon sem, hogy egyes tagországok érvényesítenek e speciális és mindenütt stratégiai jelentőségű ágazatban (is) némi józan protekcionizmust. Ha máshogy nem, hát a hazai termelők és üzemek marketingjéhez adott nyílt vagy burkolt támogatással, hatósági díjak elengedésével, kissé szigorúbb állat-egészségügyi ellenőrzéssel. Régi játékszerek ezek, és szinte mindenki él velük.

Valami ilyesmivel próbálkozott a honi ágazati politika is, ám azt azért kevesen gondolták volna, hogy éppen a magyar versenyhivatal nyomja a még működni sem kezdő új mechanizmus küllői közé az első piszkavasat. Márpedig, ha a hatóság tartja magát a betűhöz, akkor ennek a kódexnek a lényege bizonyosan elvész, s az pedig nem más, mint egy konkrét üzleti ügyben nagy nehezen kialkudott, összágazati jelentőségű egyezség. Kár lesz érte.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.