Talán végre most - kényszerből - olyan edzők ültek a kispadra, akik már felismerték, hogy az eddigi időhúzásos taktikával már nem úszható meg a gól, hiszen a multik részben kivonultak, részben leépítettek, a kis- és középvállalkozások fogcsikorgatva adócsalnak vagy bezárnak, az alkalmazottak minimálbéren (nem) adóznak, és közben feketén fusiznak, sokak számára pedig a segély kényelmes kiegészítője a feketemunkának. Felújításra szorul az eddig tatarozgatott rendszer egésze. Az adózási rendszer átalakítását - figyelembe véve a költségvetési szempontokat - az egyszerűsítés, az igazságosság, az ösztönzés és a megfizethetőség elvének érvényesítésével kellene elvégezni. Az egyszerűsítés különösebb magyarázatot nem igényel. Aki ma Magyarországon vállalkozóként fizetett már be több tucat jogcímen több tucat adószámlára más és más kedvezmények figyelembevételével kiszámított adókat, vagy csak töltött el néhány estét azzal, hogy az szja-bevalláson kiigazodjon, tudja, hogy miről van szó. Az igazságosság elve kiskapumentes, trükkökkel (hatékonyan) meg nem kerülhető adónemeket követel meg. Az adónemeknek tényleges jövedelmekre, nyereségekre vagy más úton nem adóztatott vagyonelemekre kell vonatkozniuk - a dupla adóztatás kerülendő, annak kelljen csak vagyoni jellegű adót fizetnie, aki nem adózott jövedelemből vásárol vagyontárgyakat. Kifejezetten kerülendő az olyan adótípusok fenntartása, melyek pusztán az állami bevételszerzést szolgálják, de ellentétesek az igazságosság alapelvével, avagy néha a saját céljukkal is, mint például a közelmúltban az evás cégekre kivetett cégautóadó. Az ösztönző adórendszernek jutalmaznia kellene a magas bevételeket, nyereséget vagy jövedelmeket, azaz a jól elvégzett munkát. Ma a tényleges jövedelmükön bejelentett munkavállalók és a tényleges bevételük után szabályosan adózó (jellemzően nagyobb) cégek terhelése irreálisan magas, lényegében büntetőadókat fizetnek, míg a kisebb cégek és munkavállalók tömege kényszerből és rutinszerűen adócsalással viszi le az adóterhelést a kigazdálkodható szintre. Amíg az elvonás reálisabb arányát nem biztosítja az adórendszer, addig a szürke- és feketegazdaság nem lesz visszaszorítható.

És végül talán a legfontosabb alapelv: a megfizethetőség. Fontos megérteni, hogy sem a kis- és középvállalkozások, sem pedig a munkavállalók - a mindenkori adórendszertől, kulcsoktól, behajtási szigortól és módoktól teljesen függetlenül - egy bizonyos összegnél többet nem fognak adóként befizetni. Ezt a határt a hivatalos adókulcsok már régen túllépték, a legtöbben nem is tesznek eleget az összes adófizetési kötelezettségüknek, egyre erősítve a fekete- és szürkegazdaságot, a napi szintű adócsalást és a féllegális adóelkerülést.

A megfizethetetlen szintű adókulcsok nem csak az állami adóprés erőfeszítéseit teszi hasztalanná. Egyre inkább össznemzeti egyetértésen és elfogadottságon alapuló sporttá válik az adócsalás, a számla nélküli munkavégzés. A legtöbb ember és vállalkozás természetéből fakadóan becsületes (lenne): megfizethető adókulcsok esetén számlát kérne és adna, befizetné az adóját, és a trükközés helyett inkább termelne, dolgozna és pénzt keresne, majd nyugodtan aludna.

Őszintén remélem, hogy a magánszférából érkező új miniszterek jobban értik a piaci mechanizmusokat, és elkészül egy vonzó, versenyképes adórendszer a dolgozni és vállalkozni vágyók megelégedésére.

Simon Attila

közgazdász