Nagy zsúfoltságban (talán ha 50 nm a hasznos területük), de rendkívül színvonalas, hiánypótló munkát végeznek: a kiállításoktól a hangversenyszervezésig és a néprajzi és szakkönyvtári feladatokig. Több tízezer főt látnak vendégül a "Romajálison" és a nyári olvasótáborokban. Fővárosi intézmény a Napház is, amely egy mozi átalakításával lett közösségi tér. Tegyük még hozzá, hogy a főváros lakosságának, ahogy az ország népességének is 5 esetleg 10 százaléka kettős identitású, tehát magyar-cigány, avagy cigány-magyar. Minden tizenötödik, de sokak szerint minden tizedik magyar állampolgár egyben ehhez a kisebbséghez is tartozik. Az önreprezentáció, a hasonlóságok és különbözőségek megjelenítésének méltó feltételei nélkül, mind a mai napig. A rólunk kialakított kép alakulásába nem tudunk beleszólni - intézmények híján.

A kormány 2007. december 27-én a roma szervezetek követelésére döntött úgy, hogy a Roma Évtized Program következő két évében létrehozzák a kisebbségi kulturális autonómia máig hiányzó országos intézményeit. A Roma Integrációs Tanács civil oldala - a nyolc legnagyobb cigány társadalmi szervezet és az Országos Cigány Önkormányzat - örömmel fogadta a végre megszületett elhatározást, és konkrét javaslatokat tett az új intézményre.

Komplex, funkcionálisan tervezett épületet szeretnénk, amely az önreprezentáció méltó helyszíne, ahol van múzeum és kutatóközpont a közös történelem tanítására, kutatására, színház- és hangversenyterem, rendezvényközpont, kiállító- és alkotótermek, néprajzi és képzőművészeti gyűjtemény stb. Európai színvonalon, zöldmezős beruházással. Hogy legyen végre polgárjoga a roma kultúrának és általa a roma népnek.

A tervezés elindítására az OKM költségvetésében tavaly 75 millió forintot irányoztak elő. Máig nem tudjuk, mire költötték. Ugyanis legnagyobb meglepetésünkre a civil oldal és kulturális kormányzat közötti egyetértés ellenére tavaly novemberben ultimátumot kaptunk: zöldmezős beruházásra semmi esély, vagy elfogadjuk a főváros felajánlását, vagy nem lesz semmi. Idén áprilisban aztán megdöbbenve hallhattuk a részleteket: a főváros és a kormány egyezséget kötött, a Szentkirályi utca 7. szám alatti - volt dekoratőr iskola - épületében alakítják ki a - mit is?

Az elején még arról szólt a fáma, hogy országos központot, ahol minden lesz. Aztán már csak fővárosi oktatási és kulturális központot ígértek, amelynek azonban országos kihatása lesz.

Ezt a fordulatot természetesen elutasítja a Roma Integrációs Tanács civil oldala. Egy alkalmatlan épületre akarnak százmilliókat elkölteni, fölöslegesen! Ilyen nehéz gazdasági helyzetben ez több mint vétek.

Megértjük és melegen támogatjuk a főváros törekvését, hogy saját intézményeit végre méltó körülmények között akarja elhelyezni, de ez a szándék óhatatlanul ütközik az országos intézmények létrehozásával. Ha a főváros elkölti saját (szakemberek véleménye szerint is alkalmatlan) épületére azt a 900 millió forintot, amelyet a kormány - a civilek nyomására - a roma kulturális intézmények megteremtésére elkülönített, akkor a beláthatatlan jövőbe tolódik ki a roma kulturális intézmények megszületése.

Mi a baj Szentkirályi utca 7.-tel?

A korábbi dekoratőriskola belmagassága 4,5-5 méter, a 2338 m2 összterületéből egyharmadot elvisz a lépcsőház. Az épület fenntartása, kifűtése a szakmai feladatok elől fogja elvenni a pénzt. Ezt szakemberek elemzéséből tudjuk. Nem terveznek szerkezeti átalakításokat. De ha terveznének, az épület akkor sem alkalmas sem színháznak, sem múzeumnak, sem hangversenyteremnek. Tehát országos és általunk régóta vágyott funkciók oda nem telepíthetők. Csupán tanácskozásokra, összejövetelekre, maximum kisebb kiállításokra kerülhetne sor benne. A főváros által erőltetett megoldás azt üzeni a cigányság számára, hogy végleg lemondhat az országos cigány nemzetiségi intézmény létrehozásáról.

A beruházás a közvélemény szemében felerősíti a túltámogatási mítoszt, miközben a cigányok nem kapnak, hanem elvesznek tőlük. A jelenlegi két fővárosi intézmény (Napház, Romano Kher) ez év végére elhatározott megszüntetésével ugyanis többet vesztenek a romák, mint amennyit nyernek. Az új intézményben a tervezett munkatársi létszám kevesebb, mint fele a két intézmény jelenlegi alkalmazotti létszámának. Hogyan lehet majd csökkentett létszámmal bővülő feladatokat ellátni?

Tudunk jobb megoldást.

A Józsefvárosi Önkormányzat egyhangú határozattal több helyszínt is ajánl, amelyek alkalmasak. De hosszú távon gondolkodva javasoljuk a legoptimálisabb változatot: új, a hiányzó intézményeket egy komplexumba befogadó modern épületet, amely a város kulturális vérkeringésének szerves részét képezi. Például a Gödör fölött vagy az Erkel Színház szomszédságában. Méltó körülmény és méltó feltételek.

Javasoljuk, hozzák létre még az idén az Országos Roma Művészeti Központot. Párhuzamosan kezdődjön el a beruházás. S minthogy a jelenlegi gazdasági válsághelyzetben a telepfelszámolás elhalasztását megengedhetetlennek, a munkahelyteremtést halaszthatatlannak tartjuk, javasoljuk, hogy a tervezett 900 millió egy részét fordítsa csupán a kormány a művészeti központra - önrészként. De vegye igénybe az európai forrásokból finanszírozott Agora programot. A regionális kulturális központok támogatására kiírt pályázat profiljába nyugodtan beleférhetne a legnagyobb hazai kisebbség jogos igényeinek kielégítése. És miért ne lehetne önálló kiemelt pályázati program a roma önreprezentáció országos hatókörű nemzetiségi intézménye, európai uniós pályázati támogatásból? Mint az Eszterháza-Közép-Európai Kulturális Központ, vagy a Tokaji Fesztiválkatlan, vagy a XX. századi emlékpontok, a gödöllői királyi kastély stb.

Ez könnyebbséget jelenthetne a magyar költségvetésnek anélkül, hogy sérülne az önreprezentációhoz való jog, s hogy eltévesztenénk a fontossági sorrendet: munkát és emberi lakhatást biztosítani a rászorulóknak - ez a mi prioritásunk is. De mondhatjuk azt is, a mostohagyerek felnőtt és beleszólást követel sorsa alakulásába.

A szerző Phralipe-képviselő, a Roma Integrációs Tanács civil oldalának soros elnöke