Osztom Kun István véleményét (Csárdás a kötélen, április 20.), hogy napjainkban Magyarországon egyedül a mezőgazdaság bizonyos ágazataiban, így elsőrendűen a kertészetekben oldható meg a több százezres szakképzetlen munka nélküli tömeg foglalkoztatása. Jelentős részük szociális segélyből tengődik, alkalmi munkából él, a „bátrabbak" a megélhetési bűnözés útját járják, vagy erkölcsromboló ügyeskedésekből igyekeznek eltartani családjukat. Lehangoló hétköznap áthaladni a falvakon, ahol életerős fiatalok céltalanul ődöngenek az utcákon, emberhez méltatlan vegetálás tölti ki mindennapjaikat.

A politikai pártok szakértői abban egyetértenek, hogy drasztikusan javítani kell a magyarországi foglalkoztatáson. Ugyanezen lapszámban, Matolcsy György interjújában (Kilábalás munkahelyteremtéssel) egymillió munkahely létrehozásáról beszélt. A hogyanra azonban nem adott választ.

Elkeserítő politikai elitünk fantáziátlansága, szűklátókörűsége a gazdaság modernizálásával kapcsolatban. Hankiss Elemér és mások hosszú ideje hiába buzdítanak minket, hogy „találjuk ki Magyarországot". Ha már a rendszerváltásba gazdaságpolitikai koncepció nélkül vágtunk bele, végre-valahára szüntessük meg ezt a hiátust.
Ebben a gondolatszegény közegben örülnünk kell az olyan írásoknak (Nagy Sándor: Szezonvégi kiárusítás, március 31., Bánfi Tamás: Merre, magyar?, április 1.), melyekben konkrét javaslatok fogalmazódnak meg a gazdaságélénkítésről és foglalkoztatásról. Bánfi Tamás az élelmiszer-gazdaságban és édesvíz-gazdálkodásban rejlő stratégiai tartalékokat emeli ki. A korszerű és versenyképes zöldség- és gyümölcstermesztés, a tudatosan átszervezett gyógynövénygyűjtés képes lehet az inaktív lakosság jelentős részének foglalkoztatására. Természetesen ez a teendőknek csak töredéke, hiszen a termelésbővüléshez külföldön is jó áron elhelyezhető, zamatos, a legkényesebb fogyasztói elvárásoknak megfelelő zöldség- és gyümölcsfajtákra van szükség (máris az innovációnál tartunk, a jó hírű mezőgazdasági kutatóintézetek bevonásánál, ösztönzésénél), és mindezzel párhuzamosan gondos piackutatást, piacbővítést kell végrehajtani.

Nagy Sándor a mezőgazdaság megújítása mellett a zöldgazdaságban, a környezeti ipar húzóágazattá emelésében lát foglalkoztatást segítő tartalékot, egyben kitörési pontot. Ha tovább töprengünk, akkor a helyi, regionális adottságokból kiindulva egyéb ötletek, megvalósításra érdemes tervek születhetnek. A konkrét elképzelések kritikus tömege a reálgazdaság megújulásához vezethet, előmozdítva az akut foglalkoztatási gondok csökkentését.

Így rövid távon el lehet érni, hogy a szakképzetlen rétegekhez tartozók segély helyett munkából vásárolják meg mindennapi kenyerüket, és visszakapják emberi tartásukat, méltóságukat.

Reszler Gábor
Nyíregyháza