Már harmadszor fenekedek neki a számítógépes játéknak. Terjedek, mutálódok, nyomatom ezerrel, de a legjobb eredményem is mindössze 493 584 áldozat. Következtetés: vírusnak lenni se fenékig takony. Csalódottan továbbszörfölök a Google sertésinfluenza-oldalára, ahol szinte percnyi pontossággal tartják számon a megbetegedések adatait, s azt látom, hogy virul a vírusipar a világhálón is. Megtudom, hol lehet olcsón kapni Túléltem a sertésinfluenzát! feliratú trikókat, ajánlgatnak speciális vírusvédő öltözéket házhoz szállítással, a gyógyszerkínálatba pedig egyenesen bele lehet fulladni, bár ez egyáltalán nem tűnik olcsó mulatságnak.

Térkép mutatja, a világ melyik városaiban voltak halálos esetek, hogyan lehet oda leggyorsabban eljutni, s egyetlen kattintással kiderül, hogy hol található az áldozatokhoz legközelebbi pizzázó vagy McDonald's étterem. Hiába, no: a kalmárszellem az élni akarás ősi szelleménél is erősebb tud lenni.

Biztos lesz még ezer bajunk a H1N1-essel, de most túl vagyunk az első ijedtségen. Ilyenkor fellélegzünk egy pillanatra, s eltűnődünk azon, hogy hol lettünk átverve. Vannak ugyanis gyanúra okot adó körülmények. Miért pont Mexikóban? Miért pont most? Miért pont sertés? Vajon milyen szerepet játszottak a pánik kitörésében azok, akik a legnagyobbat kaszálják rajta? Nem lett ez túlspilázva egy hangyányit? Egy óriáshangyányit?

Különös - mondogatják egyre hangosabban a vírusszkeptikusok -, hogy a járvány pont Mexikóban, a világpánik szempontjából a legalkalmasabb helyen tört ki. Ha Ázsiában vagy Afrikában jön elő, a kutyát se érdekelte volna. A kolera, az ebola, a Dengue-láz kórokozói a világ fő sodrától túlságosan távol ölnek.

Viszont Mexikó eléggé zűrös hely ahhoz, hogy bármi kitörhessen ott, és eléggé közel van az Amerikai Egyesült Államokhoz, hogy közvetlen veszélyt jelentsen rá, és rajta keresztül az egész gyógy-fizetőképes északi féltekére. És amilyen baromi mázlija van a világ eme amúgy is szerencsésebb felének, a sertésinfluenza pont akkor szabadult el, amikor még pont van elég idő a megfelelő oltóanyag elkészítésére, tömeggyártására, eladására és beadására, az egyéni védekezőképesség kialakulására az őszi influenzaszezon kezdete előtt. Előre kiszámítani se lehetett volna pontosabban.

És hogy miért pont sertés? Mert a madár nem jött be! A gyógyszeripar mindenütt hatalmas influenzaellenes gyártókapacitásokat épített ki, amelyek évek óta kihasználatlanul állnak. Addig ijesztgettek bennünket a madárinfluenzával, hogy lélekben immúnissá váltunk rá. Senki se hajlandó már kiperkálni száz dollárt egy Tamiflu-kúrára néhány bágyadt liba miatt. Gondolom, lehetett vita, hogy birka-, kecske- vagy disznóalapú legyen az új fenyegetés, de végül az utóbbi tűnt alkalmasabbnak. Ám egy kicsit talán túllőttek a célon, mert a böszme népek elkezdték százezerszám irtani az amúgy tök ártatlan sertéseket, ezért gyorsan a rendkívül szellemes újinfluenza névre keresztelték át a betegséget.

Nos, ez az a pont, ahol azt kellene mondani, hogy mindez persze csak az összeesküvés-elméleteket gyártók hagymázas képzelődése, de nem tudom egyetlen kézlegyintéssel elintézni a gyanút. Mégpedig azért nem, mert úgy érzem, nemcsak az influenzának vagyunk kiszolgáltatva, hanem a gyógyszeriparral szoros érdekközösségbe fonódott járványügyi lobbinak is. Kénytelenek vagyunk elfogadni, amit állítanak, mert nincs meg a független civil kontrolljuk, mint például az energialobbinak, a környezetlobbinak és másoknak.

Egy korábban tekintélyes (nyilatkozata óta csak vén szenilis marhának titulált) ausztrál kutató, a 75 éves Adrian Gibbs, aki maga is részt vett a Tamiflu létrehozásában, az új vírus genetikai profilját tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy az nem magától, hanem emberi közreműködéssel alakulhatott ki. Talán egy laborból szökött meg, talán véletlenül.

Szóval mondom néktek: zörög a haraszt.