A Népszabadság május 11-i számában részletesen beszámol („Heil Hitler, Tamás úr, hogy van?") a Die Zeit német baloldali-liberális hetilap május 7-én megjelent Magyarországról szóló cikkéről. A lap berlini tudósítója hosszan idézi a lap azon megállapításait, melyek a hazai szélsőjobb megerősödéséről, a polgári ellenzék és különösen Orbán Viktor populista megnyilvánulásairól szólnak. S noha egy Vásárhelyi Máriát idéző rövid passzusban szó esik arról, hogy a szocialista párt „az üzletben érdekelt szerencselovagok túsza lett", a Népszabadság szemelvényei korántsem adják vissza a teljes cikknek az eddig megszokottnál jóval átfogóbb drámaiságát.

Azt ugyanis megszokhattuk már a szerző Christian Schmidt-Häuertől, hogy rendszeresen elveri a port a magyarországi jobboldalon, látogatásai alkalmával kizárólag baloldali-liberális barátainak elemzésére támaszkodva vázolja fel („A fasiszták zászlaja alatt" - ez a cikk címe is) a tengődő Magyarország képét. Most, a - továbbra is felderítetlen - romagyilkosságokról szólva, a szerző nem bíbelődik sokat a jelenlegi társadalmi állapotok mélyebb elemzésével, a 2002 óta kormányzó erők felelősségének alaposabb vizsgálatával, a dühöngő szélsőjobb és a cinkosan néma többség nyakába varr minden - egyébként valóban aggasztó - tünetet. A régi sztereotípiák alapján pedig benyomja a Fideszt és Orbánt a szélsőjobb sarokba, amit a Népszabadság részletesen tálal.

A cikk azonban - ha lehet - ezúttal az ország összképe szempontjából még roszszabb, mint az összes eddigi, ám ez a magyar kivonatolásból nem derül ki. Schmidt-Häuer a jelenlegi államcsőd közeli helyzet mellett beszámol arról is, hogy „a posztkommunista elit levezényelte az uniós integrációt, ugyanakkor csak a régi kapcsolatrendszerrel és az új üzleti lehetőségekkel törődött, nem az ország helyzetének alakításával". Megemlíti továbbá azt is, hogy „Bajnai Gordon olyan oligarcha hírében állt, aki üzleti érdekeinek megfelelően számos kis egzisztenciát semmisített meg."

Sajnos a német sajtóban is egyre gyakrabban kell szembenézzünk azzal, hogy az egész ország állapotával kapcsolatban jelennek meg negatív hangvételű cikkek. S noha a Die Zeit írása valóban elsősorban az idegengyűlölet terjedéséről szól, nem érdemes még a Népszabadság olvasóit sem ámítani azzal, hogy a baloldali politikusoknak ne jutna bőven a „tekintélyes hamburgi hetilap" kritikájából. Ez manapság már a Schmidt-Häuer mértékű politikai elfogultság mellett is lehetetlen lenne.

Prőhle Gergely
volt berlini nagykövet