Salga István olvasói levele (Levélturmix, május 6.) szerint nem kell félteni a hazát azoktól, akik "szakszerű munkával az államvédelem munkáját végzik". A megállapítás a fővárosi közgyűlésbe jelölt soroksári alpolgármester távolról sem fedhetetlen múltjára vonatkozik.

Érdekes álláspont, különösen azt figyelembe véve, hogy Kivágóné az emberi jogokat semmibe vevő kommunista diktatúra titkosszolgálatában vállalt - önként - szerepet. Az elvakult MSZP-hívek ebben semmi kivetnivalót nem találnak, hiszen valamennyi három per akárhányas kollégájához hasonlóan ő is a "hazáját szolgálta", alázattal, elhivatottsággal és persze, mint olvasójuk is megállapította, szakszerűen.

Egy nép attól még nem lesz szabad, hogy magát annak nevezi. A szabadságot nem elég szeretni. Ha a szabadság mibenlétét nem értjük, sohasem lehetünk szabadok. Ha egy magát demokratikusnak hirdető párt húsz esztendővel a rendszerváltás után még mindig képtelen arra, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon pártpanoptikumának az őt ballasztként a múltba húzó viaszfiguráitól, az egy normális, szabadságszerető országban egyedül az ő baja. Esetünkben azonban más a helyzet. Egy közbizalomból megválasztott polgármester köztörvényes büntetőügyekbe keveredett, és csak hosszas huzavona után volt hajlandó lemondani közgyűlési tagságáról. Ezek után pártja a vitatott előéletű titkosszolgálót jelöli a helyére. Az, hogy a mindenfelé nyilatkozó szocialista potentátok nem érzik a helyzet fonákságát, csak őket - és pártjukat - minősíti: lám az állampárti örökség skarlátbetűjétől megalakulásától eredménytelenül szabadulni igyekvő szocialisták egyszerűen képtelenek egy szabad ország demokratikus pártjaként viselkedni. De hogy a lelkes választóik még védelmükbe is veszik őket, az már súlyos tünet. Bebizonyítja, hogy honfitársaink egy nem csekély hányada, a "párttal tűzön-vízen át" gondolkodású hívek máig képtelenek egy szabad és demokratikus ország polgáraként élni és viselkedni.

A fentieken pedig az sem változtat, ha a mártírnak beállított képviselő asszony - a főváros "megmentése" után - sértődötten lemond mandátumáról.

Sebes Andor

Tisztelt Sebes úr!

Szíves figyelmébe ajánlanám Antall József elhíresült mondását, amit azoknak mondott, akik az előző rendszer minden résztvevőjét felelősségre akarták vonni (természetesen a hatalom békés átvétele után): Tetszettek volna forradalmat csinálni!

Csak hát nem volt forradalmi helyzet. Így aztán kár mindig a múltban kutakodni bűnösök után. Van a jelenben is elég. Több is a kelleténél.

Nem tisztem megvédeni az MSZP-t, mivel se kutyám, se macskám. Mint ahogy azt sem teszem meg, hogy kioktassak bárkit is, hogy egy nép szabad-e attól, hogy annak érzi magát, vagy sem. Bár Sebes úr elárulhatta volna - a patetikus ostorozás helyett -, mit kell érteni a "szabadság mibenlétén". Én egyszerű gondolkozású ember vagyok, Mihail Bakunyin meghatározását vallom magaménak, mi szerint: az én szabadságom a mások szabadsága. Én elfogadom, hogy az én elveimtől távol állók is lehetnek hazájukat szerető, jó hazafiak, soha nem értettem egyet az olyan bornírtságokkal, mint például "aki magyar, velünk tart!".

Az ellenségkép gyártása pedig mindig a politikusok játékszere volt. Az egyszerű állampolgár minden politikai érában tette a dolgát, kétlem, hogy munkájával ideológiát szolgált volna. Ezt a rendszerváltásnál így fogadták el az akkori kormány tagjai, Boross Péter ma sem vélekedik másként. Az akkori elhárítási szakemberek tették a dolgukat ellenségkép nélkül. És ugyanazok, ugyanott, ugyanúgy tették a dolgukat a rendszerváltás után is, mint ahogy például egy villamost sem lehetett másként vezetni.

Az ország pedig azért tart ott, ahol tart, mert mindig akadnak, akik a nekik előírt szemszögből ítélkeznek, kiáltanak ellenséget, és szent hevülettel vetik meg a másként vélekedőket.

Hogy a "párttal tűzön-vízen át"? Ez a Rákosi-éra jelszava volt, amikor szintén divat volt a "nekünk" nem tetszőket ellenségnek kikiáltani. Sebes úr! Ön átaludt pár évtizedet.

Tisztelettel:

Salga István