Egyrészt: ez így igaz! Másrészt: hogy mondhat ilyet egy miniszter?! Drámai dilemmát rejt ez az egyrészt-másrészt.

Egyrészt: sok százezer ember szűkölködik ebben az országban, akik vagy feketén tudják eladni a munkaerejüket, vagy sehogy. A mélyszegénységen belül is léteznek fokozatok. Aki olyan helyzetben van testileg, lelkileg, társadalomföldrajzilag, hogy a segélyéhez hozzá tud tenni egy kis feketekeresetet, annak a sorstársainál jóval több esélye van arra, hogy családjával együtt megússza az éhezést, a börtönt, az otthontalanságot, s valamivel több reménye lehet, hogy utódai nem az ő sorsát fogják újraélni s bővítetten újratermelni. Ez még akkor is így van, ha kiszolgáltatottan, kizsákmányoltan, munkavédelem nélkül végzik azt a munkát, ami jut, ha belerokkannak, ha nem, kapják meg a járandóságukat mindig, nyugdíjuk meg nem lesz. Az Út a munkához program ezt a jobb híján legjobb "életstratégiát" veri szét. Semmilyen fehér, állandó, emelt fővel végezhető, a nyomorból és a megaláztatásból kiemelő munkához nem vezet, mert olyan az érintettek számára nincs, senki nem is tett semmit azért, hogy legyen, de elzárja az utat attól a csúnya feketemunkától, ami adódik - alibi közmunkáltatással vagy/és a feketemunkások "fülön csípésével". Nincs is még egy olyan széles körű népi támogatást élvező morális elv, mint hogy a két kis pénzforrás egyikét okvetlenül be kell tömni. A mélyszegénység kicsit magasabb régióiból is mindenkit le kell verni a legmélyebbre. Éljen az új miniszter, aki elődjével ellentétben belátta, hogy ez az út nem munkához, hanem tragédiákhoz vezet!

Másrészt: miként hangoztathat egy miniszter, a végrehajtó hatalom képviselője olyan álláspontot, hogy hasznosabb egy jogsértést eltűrni, mint megszüntetni?! Hogy jobb a jogkövetéstől eltekinteni, mint azt megkövetelni?! Még ha ez így is van abban a sajátos helyzetben, amelyről fentebb beszéltünk, az ország egyik legnagyobb baja mégiscsak a kiterjedt feketegazdaság, az adóelkerülés, az adócsalás, melyben milliók érdekeltek, akik túlnyomórészt nem is szegények, nem is gazdagok. Ha Gyurcsány Ferenc kormányainak voltak érdemei, akkor az egyik mindenképpen az volt, hogy tettek valamit a gazdaság kifehérítéséért.

A jogkövetés kikényszerítése a legtöbb esetben fontos, de bizonyos esetekben káros. A társadalmi realitásérzék és szolidaritás megköveteli, hogy ezt kimondjuk, a joguralom és a jogegyenlőség tisztelete pedig megtiltja. Ezzel a dilemmával civilként is nehéz megbirkózni. Miniszterként, közszolgaként pedig lehetetlen. Be kell látnunk, arra a kérdésre, amit a lapunktól kapott a miniszter, nem lehet jól válaszolni. Csak jól hallgatni.