Legalábbis ahhoz képest, amit eddig művelt. Igaz, "új kezdettel" szokták frissen hivatalba lépő kormányok kecsegtetni a problémás szomszédokat - de többnyire olyan feltétellel, hogy a másik fél szépen "megjavul". A magyar-szlovák viszonyban azonban még ilyen szóvirágértékű kitételekre is alig volt példa. Általában azért nem folyamodtak ehhez a technikához a jövő-menő külügyminiszterek, mert a kétoldalú kapcsolatok állapota láttán eleve kilátástalannak ítélték a gyors javulást. A "tiszteletteljes barátságra" nagy szükség volna - kialakítására azonban bő másfél évtized is kevés volt, s most sem gondolható komolyan, hogy ez hónapok kérdése volna. Főleg nagy merészség ilyesmit vizionálni egy olyan kormány részéről, amelynek mandátuma nem években van mérve.

Egy ilyen fordulathoz ma gyakorlatilag semmilyen szempontból sem adottak a feltételek - a kapcsolatok jó ideje mélyponton stagnálnak. Ahhoz, hogy e tekintetben bármi változzék, mindkét oldalon minimum olyan kormányra lenne szükség, amely a magyar-
szlovák történelmi megbékélést szívügyének tekinti. Márpedig ilyen szándéknak a túlfélen semmi jele. Abból viszont, amiket a külügyminiszter Pozsonyban mondott, olyan benyomás keletkezik, mintha ez nem is volna annyira leküzdhetetlen akadály. "Az új magyar kormány (...) ad egy új esélyt a magyar-szlovák kapcsolatoknak. Ezt jelzi az pozsonyi látogatásom, ahol tiszta lappal indulunk" - nyilatkozta az Új Szónak. Ez a kijelentés elég furcsa. Egyebek között illojális az elődökkel szemben, mert azt sugallja, hogy az ő lapjuk bizony bepiszkolódott a Fico-kormánnyal vívott csatákban. Igaz, az előző budapesti kabinet is követett el hibákat a kétoldalú viszony kezelésében. Ámde ezek - például Gyurcsány ellenszenve Fico iránt - csupán árnyalták a kardinális, és kétségkívül szlovák részről generált problémákat, amelyek legtöbbször a szlovákiai magyar közösség rosszabbodó helyzetével függenek össze. Ezek a ma is áthághatatlannak tetsző akadályok akár nevesíthetők is - úgy hívják őket: Ján Slota, Robert Fico, Ivan Gasparovic. Hogy mennyire így van, arról a pár héttel ezelőtti szlovák elnökválasztási kampány szolgált épp elég bizonyítékkal. Annak pedig semmi jele, hogy Pozsonyban ezen változtatni kívánnának. Slota például a vizithez időzítve tartotta ildomosnak felvetni, hogy a szlovákiai magyar kulturális szövetségre túl sok pénzt költ az állam.

A magyar "tiszta lap" szükségességének emlegetése valójában felmentést ad a slotaizmusra - "borítsunk fátylat a múltra". Csakhogy ez nem a múlt - hanem napjaink kőkemény valósága. Pozsony e kijelentésből teljes joggal vonhatja le azt a következtetést is, Budapest az eddiginél csendesebben kívánja kezelni a szlovákiai magyarság gondjait. Amúgy ezek tényleg háttérben maradtak a pozsonyi tárgyalásokon - némely elemző szerint egyenesen szőnyeg alá söpörték őket. E pillanatban eldönthetetlen, hogy tényleg volt-e ilyen szándék. De legkésőbb Fico júniusi budapesti látogatásán ez is kiderül.