A szerző volt munkaügyi osztályvezető

Ez olyan kis könyvecske volt, amelybe beírták a dolgozó fontosabb adatait és azt, hogy hol, mettől meddig alkalmazták. De ezt nem kell magyarázni senkinek, aki dolgozott a rendszerváltás előtt, mert annak volt munkakönyve is. Lehet, hogy a kötelező bejegyzések némelyike ma már nem aktuális és nem is szükséges (pl. a kitüntetések, jutalmak bejegyzése), de munkakönyvre nagyon is szükség lenne. Hogy miért kellett megszüntetni, csak azok tudják, akik tették. Bárkit megkérdeztem az elmúlt években, akár szakembert, akár dolgozót, akár vállalkozót, senki sem értette.

A hivatalos magyarázat szerint a bejegyzések sértik a munkavállaló személyiségi jogait. De hogy mi sértené, azt nem tudni. Most is be kell mutatni a képesítést igazoló iratokat, a személyi adatokat pedig nyilvántartják. Megkérdezik, hogy milyen munkakörökben dolgozott eddig, amit a munkakönyvből egyszerűen ki lehetne olvasni. Nekünk, szakembereknek annak idején azt mondták, hogy sértő a munkavállalóra, ha megtudják az új munkahelyén, hány munkahelyen dolgozott addig. Ezt az álláspontot nehéz elfogadni. Miért kellene egy jó és működőképest megszüntetni azért, mert száz munkavállaló közül egynek az esetében nem fér bele a munkahelyek száma egy munkakönyvbe.

A munkakönyv nem a szocialista rendszer találmánya. 1929-ben vezették be, és 1950-ben alakították ki a rendszerváltásig használatos formáját. Talán azért szüntették meg, mert piros volt...

A munkaszerződés megkötése után a dolgozónak elméletileg kötelező jelentkeznie az új munkahelyén. Számtalan esetben megtörténik azonban, hogy közben kap egy jobb állásajánlatot, köt egy másik szerződést, s az előző munkaadójánál nem jelentkezik munkára. Semmi nem kényszeríti a munka felvételére. Ha van munkakönyv, akkor ez nem lehetséges, mivel az új munkáltatóhoz vinni kell a munkakönyvet, addig nem köthetnek vele szerződést. A már munkaviszonyban álló dolgozó is munkahelyet cserélhet egyik napról a másikra úgy, hogy a munkáltatója nem is tud róla. Ezek az esetek a munkáltatóra nézve kedvezőtlenek, de a munkakönyv hiánya elsősorban a munkavállalónak rossz.

Amikor a dolgozó szabályszerűen munkahelyet cserél, a volt munkáltatójától kap egy féloldalnyi igazolást arról, hogy mettől meddig tartott a munkaviszonya. Ezt az iratot meg kellene őrizni a nyugdíjazásáig, hogy igazolni tudja a munkaviszonyban töltött éveit. Ez az időszak lehet 30-40 év is. Ahány munkahely, annyi igazolásnak kell lennie. Akár 25-30 darabnak. Ezek egy része biztosan elkallódik és már senki sem emlékszik a hiányzó adatokra. A gond annál nagyobb, minél több rövid idejű munkaviszonyban állt az illető, mert ezeket lehet a legjobban elfelejteni. A munkakönyv tehát éppen azoknak hiányzik a legjobban, akiknél a legtöbb bejegyzés lenne benne - akikre hivatkozva megszüntették.

A nyugdíjazás idején jönnek a problémák, amikor aztán sokan nem tudnak anynyi munkaviszonyt igazolni, amennyi elég a nyugdíjhoz, és így ellátatlanok lesznek. Ha az illető véletlenül emlékszik rá, hogy 20-30 éve pontosan hol dolgozott. akkor is könnyen lehet, hogy a cég már régen megszűnt, és nincs, aki igazolja a munkaviszonyát.

Mostanában mennek nyugdíjba a munkakönyv megszüntetése idején 40-45 éves dolgozók. Közülük sokaknak lehetnek komoly problémáik. Mi lesz velük. Kb. százezer ember nyugdíjáról van szó. Ha lenne munkakönyv, nem lehetne semmiféle probléma, minden adat ott szerepelne benne egyszerűen és világosan.

Sürgősen vissza kell állítani a munkakönyvrendszert, mert semmi más (csipkártya vagy hasonlók) nem versenyezhetnek egyszerűségével, pontosságával, megbízhatóságával.

1. A munkáltató biztonságban lenne, nem lehetne a tudta nélkül munkahelyet cserélni.

2. A dolgozó tudja ellenőrizni, hogy annyi idő szerepel e munkakönyvben, amennyit az adott helyen valóban dolgozott, sőt azt is ellenőrizheti, be volt-e jelentve egyáltalán.

3. Megszűnne az ellenőrizetlen munkaerőmozgás, amely most jellemzi a gazdaság bizonyos ágazatait (építőipar, mezőgazdaság, kisvállalkozások).

4. A munkakönyv olcsóbb minden egyéb megoldásnál.

Szerintem, ha eljutnánk odáig, hogy legyen ismét munkakönyv, akkor azon törne ki a vita, milyen legyen a színe. Az 1929-ben bevezetett kék volt, ez talán most is megfelelne.