Először azt lehetett hallani, hogy valakik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejléces papírján angol és német nyelvű röpcédulákat helyeztek el Fliegauf Bence filmjének berlini sajtótájékoztatóján, kvázi a Balog Zoltán vezette államtitkárság nevében meghekkelték a Berlini Filmfesztivált, és azon a magyar film vetítését.

Azt gondolhattuk, hogy ilyen nincs. Aztán kiderült, hogy van: nem ismeretlenek jártak el így, valóban maga a minisztériumi államtitkárság volt az elkövető. Hazánk berlini nagykövetsége Balog államtitkár részvételével még vitaestet is szervezett a témáról.

A magyar kormány ezzel az akciójával bizonyíthatóan új fejezetet nyitott a modern kori európai politikai kultúrában, az Unióéban egészen biztosan. A norvég újnáci akcióval és a közelmúltban leleplezett német újnácikkal relativizálni a magyarországi roma-gyilkosságokat – s mindezt egy társadalmi kérdésekkel foglalkozó művészeti alkotás kapcsán forradalmian újszerű megoldás.

Képzeljük el, amint a Cár atyuska valamelyik minisztériuma röplapokon hirdeti Dosztojevszkij indokolatlan és érthetetlen sikere láttán, hogy a baltával agyonvert öregasszonyok száma Oroszországon kívül jóval magasabb, mint azon belül, nem is beszélve arról, hogy tettének súlya és veszélyessége a Londonban garázdálkodó hasfelmetsző gyilkoséhoz képest elenyésző. (Nem szeretnék egy ilyen vert helyzetben az angolok helyében lenni!)

Vagy képzeljük el, ahogy a State Department röplapokon hívja fel a figyelmet a vietnami, az iraki, vagy az afganisztáni háborút kritikusan bemutató mozik fikció-jellegére, a francia és a német kormány pedig az országukban megfigyelhető etnikai és kulturális feszültségeket feltáró filmek némely túlzására, netán légből kapott voltára.

A Cannes-ban díjnyertes (amúgy rettenetes) Michael Moore-film úgy mutatta be George W. Bush valószínűtlen felemelkedését, hogy arról a megfelelő amerikai tárcáknak egyetlen szavuk sem volt! Igaz, ott nem dolgoznak olyan tehetséges és eredeti kormányzati PR-szakemberek és szóvivők, mint nálunk. (Tudja-e valaki, hogy ki az amerikai Szíjjártó Péter? Ugye nem!)

Az unortodox megoldásairól ismert magyar politikának ismét sikerült meglepnie a világot. Ami egyelőre problémát jelenthet, az a röpcédulák szokatlan nyelvezete.

Alkalmunk nyílt elolvashatni a német szöveget, amelynek egyetlen mondata sem felel meg a német nyelv ma érvényes szabályainak. A korábbiaknak sem. Rögtön a felütés, a szöveg első szava meglepetéssel szolgál: a 'Film' (jelentése: film) németül eddig mindig hímnemű volt, a röplapon semlegesneművé válik.

A 'cselekmény' megjelölésére a német eleddig inkább a 'Handlung' szót alkalmazta, az 'Aktion' merőben szokatlan. A ('követni' jelentésű) 'folgen' ige azelőtt mindig Dativ vonzattal járt, nem Akkusativval, a 'Verdächtig' szót pedig inkább 'gyanús' és nem 'gyanúsított' jelentéssel használták. A 'dürfen' és a 'können' igék korábban nem voltak fölcserélhetők, mert mást jelentettek.

Amikor tehát azt írja a kormányzati PR-felelős, hogy „So darf das (!) Film auch nicht über eine von der Polizei gestartete und erfolgreich abgeschlossene Untersuchung, die mit Anklage gegen die Verdächtigen (!) endete, berichten.”, nem kevesebbet állít, mint hogy a filmnek (külső tiltás hatására) nem szabad a rendőrség által indított és sikeresen lezárt, a gyanúsak elleni váddal végződő vizsgálatról beszámolnia.” (A német ajkú olvasónak ezt nehezebb megértenie, mert ő nem ismeri gyönyörű anyanyelvünket, és nem tudja visszafordítani az egymás mellé tett szavakat.)

Ez csak az első három mondatból vett néhány apróság, innentől még van lejjebb, tapasztalja a némettanár. A német ajkú olvasó hüledezve tartja a kezében ezt a – megengedjük – számára elsőre talán primitívnek tetsző irományt, rajta a magyar címerrel és a minisztérium fejlécével, és azon töpreng: hülyék ezek?

A szerencsétlen még nem tudja, hogy a magyar kormányhivatalokban avatott emberek készítik már elő a német nyelv unortodox reformját.