Addig azonban helyettük tesszük fel megrökönyödve a kérdést: hogyan lehet az, hogy e szövetkezetnek a fő tulajdonosa nem állt fel önként az ÁllamadósságKezelő Központ vezérigazgatói székéből? Vagy ha már ő nem érzi ennek szükségességét, akkor miért nem kérik fel erre mások? A bankokkal és bankárokkal szemben máskor oly kritikus kormánynak és kormányfőnek vajon miért nincs erre egyetlen szava sem?

Töröcskei István néhány napja nyilatkozta egy osztrák lapnak, hogy a magyar bankszektor egyre érdekesebb. Ezt a sorban állók különösebb szakmai ismeretek nélkül is meg tudják erősíteni. A legkevesebb, amit állíthatnak, hogy valóban érdekes. Ami Töröcskeinek az, nekik átverés. Akkor pedig már erősen kapaszkodniuk kellene a biciklibe, amikor arról értesülnének Töröcskeitől, hogy meg kell erősíteni a magyar tulajdoni részesedések arányát az országban működő bankokban, és ebben elsődlegesen a magánbefektetőknek kell szerepet kapniuk. Attól a Töröcskeitől olvashatnák ezt, akinek az ér de keltségébe tartozó Széchenyi Bank a magyar Raiffeisen megvásárlásáról tárgyalt. Teheti, hiszen tulajdonostársai közt tudhatja az államot, amely fantáziát látott a jó befektetésben.

Van itt pénz, csak éppen nem a Körmend és Vidéke Takarékszövetkezetben. De ez láthatóan csak a pénzükre váró ügyfeleket érdekli, Töröcskeit kevésbé. Az állam okkal örülhet, ha ilyen jó tulajdonostársat talál magának.

Mi meg csak nézünk bambán, várunk, mintha csak sorban állnánk.