Új szerepkörben mutatkozunk, igyekszünk lépést tartani a sajtópiac változásaival. Nagyjából olyan most a helyzet, mint az írógép elterjedése idején, az 1860-as években. Az írógépet a vakok és gyengén látók segítésére találták ki, állítólag Nietzsche volt az első ismert ember, aki használta. Egyesek szerint szűkszavú, aforizmákkal tűzdelt kései stílusa ennek is köszönhető. A gép megváltoztatta a munkamegosztást (megteremtette a titkárnőt), gyorsabb és pontosabb lett általa az írás, névtelenséget és távolságot teremtett az író és az írás között. S miként annyi technológiai újítás, megváltoztatta a gondolkodásmódot. (Erről, illetve az elveszett lassúságról bővebben itt lehet olvasni.)

A másik egy előrejelzés, mely szerint 2013-ban az internetes közlések 80-90 százaléka videó lesz. Nem szöveg. Ami egyrészt szomorú, de ennek előszelét már ma is lehet érezni. Nemrég egy másik blogban olyan tartalmakat helyeztem el, amelyek közül egy árva sort sem én írtam. Egy nap alatt közel húszezer látogató tekintette meg, ami mellbe vágott. A bejegyzésben volt egy videó is. Ez bizonyára könnyítette, lazította a befogadást.

A Népszabadság Online olyan felület, amelyet kb. 2006 óta lelkesen és nagy elszántsággal használok. Már akkor örömmel írtam ide, amikor a papírújságosok afféle "kis Szibériának" tartották az online felületeket (a kifejezés a New York Times-tól származik, azokat a kollégákat száműzték egy időben a netes felületekre, akikkel a papírban nem tudtak mit kezdeni).

A NOL TV szerves része a NOL-nak, videotartalmak elhelyezésére és megosztására alkalmas. Egyre népszerűbb. Ezért is esett a választásom egy olyan figura megformálására, aki egyszerre fiatalos és öreg, egyszerre laza és bumfordi, s amennyire lehet, magában hordja a magyar slemil (a balfék) karakterét is. NOL Piktornak gondoltuk az első pillanatokban, a "figura" fejére félrecsapott sapkát tettünk (kabalasapkám évek óta, kár, hogy lassan szétesik), aki a kezében festőecsettel próbálja elmagyarázni azt, amit lát.

Aztán mégis Dr. NOL lett belőle, ez valahogy jobban adta magát. A választási plakátokról szóló műokoskodással kezdtünk.

Amikor a plakátokról forgattunk a Flórián téren, megakadt a szemem egy csicsás óriásmatricával díszített autón. Kiderült, hogy ez a Jobb-Taxi. Teljesen spontán vettük föl a jelenetsort, amit aztán majdhogynem vágás nélkül adtunk le.

A figura ezután vásárolni indult. Azt a válságparadoxont próbáltam földolgozni, hogy kilóg a fenekünk a gatyánkból, ám mégiscsak a fogyasztói társadalom (olykor kissé valóban elhülyült) gyermekei lettünk, s képtelenek vagyunk meglenni vásárlás nélkül.

A legutóbbi alkalommal Dr. NOL - ez lett végül a figura állandó neve - egy rajzfilm szinkronstúdióba látogatott, ahol aztán sikertelenül próbálkozott egy banális mondat fölolvasásával.

Dr. NOL fogadtatása igen pozitív volt. Ez nagyon meglepett, mert egyrészt nem vagyok profi filmes. Másrészt a papír vonzásából érkeztem erre a fura területre magam is. Könyveket írtam, folyóiratokat körmöltem tele, és sokáig nem volt arra szükségem, hogy direktben "használjam" az arcom. Most ez is bekövetkezett. Új és izgalmas szerepkörökben kell kipróbálnunk az újságírást. Ami már most is egészen mást jelent, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt.