Mi a közös gróf Tisza Istvánban, a Kaká nevű brazil focistában, Leninben és az Oscar-díjas Jack Nicholsonban? Csak az, hogy mindahányan április 22-én születtek.

E jeles naphoz kapcsolódom ezúttal én is: egy éve készült az első ún. Dr. NOL-videó, melyet a kedves nagyérdemű okulására és szórakoztatására találtunk ki. Az első videó a kampányplakátokat és feliratokat célozta, a kezemben egy ecset volt, ennek projekttörténeti oka van. Eredetileg Dr. Piktor-nak gondoltuk elnevezni az alakítandó figurát, aki kicsit-picit átkeni a valóságot. Ezt azonban gyorsan elvetettük.

A sorozat darabjai kéthetente, általában hétfőn kerültek föl a NOL-ra. Voltak nagyon nézett és egészen érdektelen opuszok is. A Schmitt Pál újévi köszöntőjét karikírozó rövidke performansz volt a legnézettebb - jellemző, hogy a kevésbé kitalált történetek mindig ütősebbek. Kedvencem a pálinkafőzéses darab. Ebben lehetett a legjobban kiteljesíteni a csetlő-botló, kicsit hülye, de azért rafkós figurát: a magyar slemilt. Mely nékem régi ideálom.

Szeretek ugyanis picit hülyébbnek látszani annál, mint amilyen valójában vagyok. Ezt - régi tapasztalat - szeretik a "zemberek". A túl okos dolgok eleve gyanúsak. Teljesen sükebókának lenni sem szabad - tiltja a vallásom. Mindegy. Nem kell agyonmagyarázni, nem tévéműsor ez.

Keveset járunk vidékre, ez állandó és visszatérő eleme a kritikának. Mélységesen igaz. Ha hozzávesszük, hogy pár hónap kivételével világ életemben vidéken (Pély, Cegléd, Vác, Sombathely, Debrecen, Zalaegerszeg, Göd, Kosd, Budakeszi stb.) éltem, ez valóban fölháborító. Azért forgatunk általában Pesten, mert sok minden mást is el kell végeznem nekem is. Valamikor rendes újságíró voltam, aki írta egyik cikket a másik után. Ma ez már nem így van. Sebaj.

Kiknek köszönhető a Dr. NOL (a sorozat darabjai a 'dr nol' beírásával a youtube-on prímán elérhetők) sikere? Egyrészt azoknak a fiatal kollégáimnak, akik hallatlan lelkesedéssel vesznek részt az előkészítésbe, a gyártásban és a terjesztésben. Vörös Eszternek, a NOLTV vezetőjének, és azoknak az operatőröknek (Novinszki Tamásnak, Takács Marinak és Perjéssy Gábornak), akik körbekarézolják velem a helyszíneket. S tűrik azt az amatőrséget, ami természetszerűen benne lakik az emberben. Még akkor is, ha korábban volt kevés közöm a képes újságíráshoz (Zalaegerszeg, Városi TV, a mohácsi vész előtti időkben, amikor Szalai Annamária elébb a mozi népművelője, később a Hangverseny és Kiállítóterem - egyébként igen hozzáértő - vezetője volt).

Köszönet jár azoknak az újságíróknak is, akik figyelemmel kísérik ténykedésem, tanácsokat adnak, vagy megmondják, ha valami nem tetszett nekik. Hála azoknak az ismerőseimnek, akik intellektuális kullancsként lógtak a nagyhenceg-blog bejegyzésein, s tűrték perforált szövegeimet. Köszönet azoknak az olvasóknak, akik tudják, hogy miket szoktam írni a Népszabadságban, de kerestek és megtaláltak engem szájbergyerekként is. Jókívánságaimat tolmácsolom azoknak a likereknek is, akik megértik fáradozásom, s megosztanak "engem". Még azok is sokat segítettek, akik gyaláztak. Nélkülük unalmas volna az élet. Álnéven irigykedni és utálkozni - nincs ebben semmi rossz. Az álnév is a személyiség része.

Miért kérdezősködik Dr. NOL oly gyakran az utcán? Azért, mert újságíró múltamból ezt a népi hangulatot szondázó tévés alakot utáltam a legjobban. Vannak hagyományai, kiégett szerkesztők szokták a slapajokat kiküldeni, hozzanak valami életszagú "anyagot", merthogy "a téma az utcán hever". A másik cél a nagyokos véleménymondás karikírozása. Az ország tele van szakértőkkel, akik mindig mindent meg tudnak magyarázni. Ennek nevetségessé tételével is erőteljesen próbálkozunk.

Mi várható a jövőben? Semmi különös. Jön a tavasz, nem fogunk annyira fázni, talán többet fogunk utazni. Beleszimatolunk az ország levegőjébe, jövünk-megyünk, sertepertélünk.

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok.