Ne náculj, Rozi!
E kedves mondattal egy szakadt pofa illette társát a Bazilika előtti napsütésben. A nyomaték kedvéért hozzátette: - A múlt héten még kommunista voltál!
Mint kiderült, más és más helyszínen töltötték az ünnepeket.
Akkor történt mindez, amikor filmecskét forgattunk arról, hogy a hétköznapi ember hogyan módosítja megélt történelmi emlékeit. Szebbnek, jobbnak láttatja magát, ha tíz-tizenöt vagy harminc-negyven évvel ezelőtti eseményeket fölidéz. Önvédelemből emlékszik torzultabban mindenki. A túlélésre hajt.
A vitatkozó párocskától nem messze, a Terv Büfébe vettük aztán be magunkat, ott szedegettük elő a cserkészek tíz pontját, s összevetettük a kisdobosok hat meg az úttörők 12 pontjával. Az ahol tud, segít már a cserkészeknél is megvolt. Hopp, csaptam a homlokomra, ezt ki ne hagyjuk. Ahol tud, segít! De hiszen ezzel van a legtöbb baj a mai magyar társadalomban. Ha összevetjük a Mindenki dögöljön meg! szabályával, eléggé nagy a távolság.
A kis filmecske, amelyben elsüllyedtünk a retró mélységeiben, itt tekinthető meg.
(A Nagyhenceg-blog barátainak: egy pillanatra feltűnt a Puci titkos naplója jellegzetes kelléke, a citromsárga-rózsaszín légycsapó, melynek nyelén ez áll angolul: Fuss az életedért! Egy olyan Moszkva tér feliratú buszos táblára mutogatok vele, amelyet 810 forintért vásároltam a BKV Múzeumban. Sajnos már elfogyott, mindet kidobálták, amikor a Széll Kálmán tér belépett a történelmi képbe.)
Hogy mi történt a párral? Amikor végeztünk a Terv-ben, újra találkoztunk velük. Immáron szent volt a béke. A férfi gyöngéden cirógatta Rozija vállát, miközben Teszkós szatyraikkal a Bajcsy-Zsilinszky (azelőtt Vilmos császárról elnevezett) út felé vették az irányt.
