Imádom a régi újságcikkeket. Ez az oka annak, hogy a lap Kis-Budapest mellékletében, mely havonta jelentkezik, picinyke sorozatot indítottunk A zsurnálmúlt elgurult gyöngyszemei címmel. Azért hívom itt föl rá a figyelmet, hogy lássuk, húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt sem volt fenékig tejfel az élet.

Az első alkalommal a zseniális Tersánszky-Józsi Jenőről "találtam" egy cikket a Haladás 1946-os évfolyamában. A pompás és igen termékeny írónak anyagi gondjai támadtak a háború utáni években, ezért kan-dizőznek állt egy pesti lokálban.

A második gyöngyszem Zsuga tanár úrról szól, a pepitakockás kabátos öreg kártyásról, aki a városligetben kereste - ultin - a mindennapi betevőt.

Most pedig a Magyar Nemzet 1968-as évfolyamából elevenítettem föl egy nagypályás házasságszédelgő alakját. A 70 éves Tély Sándor ismerkedési hirdetésekre jelentkezett. S akkor bukott le, amikor egyik régi arája új jeligével újra föladott egy hirdetést. S levelet kapott régi lovagjától.

A teljes cikket itt találják/találjátok, a történet engem elszórakoztatott, idéznék belőle egy szép passzust.

"A 70 éves szívtipró a róla való gondoskodást úgy oldotta meg, hogy közös öröklakás-vásárlás címén a menyasszonyoktól 65 ezer forintot udvarolt ki – jelzi finom malíciával a cikket (csákváry) szignóval jegyző bűnügyi riporter. „Ha az első személyes találkozáskor úgy tapasztalta, hogy az asszony anyagilag nem áll elég jól, egy presszóban megivott fekete után azonnal viszszavonult. Három idősebb aszszonyt azonban szabályosan eljegyzett.”