Szlovákia (akárcsak Csehország) a leszázalékoltak arányát tekintve a munkaképes korú lakosságban a középmezőnyhöz tartozik, mi pedig az élen járunk. Döbbenetes a különbség hazánk és északi szomszédunk között. Megmagyarázhatatlan. Ezért különösen örülök, hogy a Népszabadság első oldalon közölte Doros Judit és Kriván Bence kiváló és előremutató anyagát ( Potyautas rokkantak, november 27.).

Hazánkban a munkaképes korú lakosság foglalkoztatási rátája 55,4 százalék. Rémisztően alacsony. Két munkaképes korú honfitársunkból egy nem kerül kapcsolatba a legális munkaerőpiaccal. (Elkerüli azt?) Az EU tagállamaiban ennek a rátának az átlagértéke 64,8 százalék, Szlovákiában is meghaladja a 60 százalékot, Csehországban a 65 százalékot, csak a miniszigetország Málta áll rosszabbul nálunk (54,9 százalék).

A nyugdíjkorhatár alatt rokkantnyugdíjban részesülők száma az elmúlt 20 évben csaknem megduplázódott (1991: 230 ezer fő, 2009: 420 ezer fő). Ennek vélhetően az egyik alapvető – bár nem kizárólagos – oka a katasztrofális foglalkoztatási helyzet. Tömegek menekültek a munkanélküliség elől a rokkantnyugállományba. Fiatalon és sokszor egészségesen. Jelzem, hogy a majdnem 20 százalékos munkanélküliséggel küszködő Spanyolországban jóval alacsonyabb a leszázalékolási arány, mint nálunk, így tehát joggal gondolható, hogy az Ibériai-félszigeten (Portugáliában is) jóval szigorúbb (és őszintébb) rendszer működik. Őszintébb, mert az egészségügyi problémákat az egészségügynek kell megoldania, a foglalkoztatási problémákat pedig a foglalkoztatáspolitikának.

Tudjuk, hogy a több száz milliárdos rokkantkasszát igénybe vevők közül számos dolgozni képes polgártársunk érintkezik a fekete- és a szürkegazdasággal, megrövidítve az ezer sebből vérző társadalombiztosítási alapokat és az úgyszintén az államháztartás részét képező Munkaerő-piaci Alapot. Az amúgy sem jó közmorált is rombolja, hogy a visszaélők a „markukba nevetve” veszik föl az ellátást – „megzsugázzák a »rokit«, és svarcban gályáznak” –, miközben sokan sármos, jópofa csibészségként fogják fel és fogadják el valamennyiünk megkárosítását.

Korrekt és ellenőrizhető leszázalékolási eljárás bevezetésére kell törekedni. Jövedelemszabályozási eszközökkel – adóés járulékkedvezménnyel, s nem büntető jellegű, folyamatosan emelkedő rehabilitációs hozzájárulással! – kell ösztönözni a munkáltatókat, hogy csökkent munkaképességű személyeket foglalkoztassanak. A munkaügyi ellenőröknek pedig kiemelt feladatként kell kiadni a feketén foglalkoztatott rokkantnyugdíjasok kiszűrését azzal a következménnyel, hogy a foglalkoztató megbüntetésén túl az érintett személy/személyek számára azonnali hatállyal megszüntetik a rokkantellátást.

Gyors és hatékony intézkedésekre van szükség, mert a jelenlegi „potyautas szisztéma” igazságtalan és pazarló.

A szerző a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára