A Népszabadság kérdésére: hogyan beszélhetett Demeter Ervin a rendőrfőkapitánynak olyan titkos információról (az MDF-ről adatokat gyűjtenek), amiről a nyilvánosság csak másnap szerezhetett tudomást, Orbán így felelt: "az információkat... a sajtó egyes képviselőitől hallotta... Demeter Ervin a legsürgősebben jelentett nekem minden ilyesmit. Én azt tanácsoltam neki: Ervin, ha tudsz valamit, kifelé vele! Állj ki a sajtó elé!..." Egy másik kérdésre, miszerint belefér-e a törvényességbe, hogy Demeter arról érdeklődött Horváth Józsefnél, az UD Zrt. elnökénél, ki tudják-e deríteni, járt-e Laborc Sándor, az NBH főigazgatója Moszkvában, Orbán ezt válaszolta: "Az enyémbe belefér. Nagyon szeretném tudni, Laborc úr mikor, milyen ügyben, miért jár Moszkvába. Ha van valami, ami igazán érdekel, ez az. Laborc Sándor egy KGB által kiképzett ember..." Arra a kérdésre, hogy nem történt-e Demeter részéről államtitoksértés, Orbán mosolyogva ingatta a fejét. Szerinte "az elmúlt napokban világossá vált, hogy a Fidesz továbbra is a törvényes rend pártja... A titkosszolgálatok... törvényt sértettek, lehallgattak legalább két ellenzéki parlamenti képviselőt... Ha történik ilyesmi 'balesetszerűen' (mást hallgatnak le, de képviselőket is megfigyelnek véletlenül), azonnal tájékoztatni kell az érintett képviselőt. Ezt követeli meg az alkotmányos rend, de ez nem történt meg..." (Forrás: Népszabadság és O. V. honlapja - kiemelések: D. J.)

Orbán Viktor fenti nyilatkozatát perdöntőnek tartom a hetek óta zajló megfigyelési ügyben - többféle okból, illetve szempontból is. Kezdjük azzal, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetőinek és munkatársainak szakmai tevékenysége államtitoknak minősül, ezért ilyen információ törvényesen nem szerezhető meg. Azaz kizárólag egyetlen módon: a parlament nemzetbiztonsági bizottságán keresztül. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 14. § (1) szerint: "Az Országgyűlés a nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzését nemzetbiztonsági bizottsága közreműködésével látja el... (4) A parlamenti ellenőrzés gyakorlása során a bizottság... ha valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes működését észleli... ténymegállapító vizsgálatot folytathat le, amely során betekinthet a nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvántartásában lévő, az adott ügyre vonatkozó iratokba, meghallgathatja a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait."

A Fidesz 2007 decembere óta bojkottálja a szóban forgó - általa elnökölt - parlamenti bizottság üléseit, azaz: a szolgálatok ellenőrzésének törvényes útját. Helyette - mint számos nyilvánosságra került információ: többi közt Demeter nyilatkozatai és telefonbeszélgetései, mi több: a volt kormányfő imént idézett szavai világosan jelzik - a titkosszolgálatokról való információszerzés törvénytelen eszközeit veszi igénybe. Orbán kijelentése ("a Fidesz a törvényes rend pártja") tehát ellentétben áll a valóság elemi tényeivel.

Valótlanul állítja a pártelnök azt is, hogy a szolgálatok lehallgatták Kövér és Demeter telefonbeszélgetéseit. Az UD Zrt. munkatársait hallgatták le, csak hát egyiküknek Demeter képviselő épp illegális információszerzésre adott szóbeli, amolyan baráti megbízást. Beszéljünk világosan: a nemzetbiztonsági szolgálatokat azért tartja a Magyar Köztársaság (végső soron mi: adófizető polgárok), hogy az alkotmányos rendet védje. A törvénytelen információszerzés alkotmányellenes tevékenység, kivált, ha államtitkok megszerzésére irányul. Ha e tevékenységben képviselők is részt vesznek, akkor az NBH velük szemben is védi az alkotmányos rendet (a mentelmi jog tudniillik nem arra való, hogy a védelmében törvénytelenségeket lehessen elkövetni). Valóban az lett volna az "alkotmányos rend megkövetelte" eljárás, ha Laborc értesíti Demetert - amint Orbán próbálja elhitetni velünk -, hogy: képviselő úr, tessék vigyázni, ne tessék már rólam törvénytelenül adatokat gyűjtetni, mert a cégét lehallgatjuk, és az ön hangja is rajta van a felvételen? Hisz a képviselő úr korántsem "balesetszerűen" és "véletlenül" keveredett bele ebbe az ügybe, hanem szándékosan!

Demeter a "legsürgősebben jelentett nekem minden ilyesmit" - mondta a volt miniszterelnök. A szóhasználat önmagáért beszél: egykori titokminisztere számára bejáratott szolgálati út volt, hogy ilyen ügyekben azonnal neki referál. Ismerve őt (a "vezénylő tábornokot") s a pártjában uralkodó viszonyokat, eddig se lehetett kétségünk afelől, hogy Orbán nemcsak tudott az UD-kapcsolatról, de kézben is tartotta azt. Most saját szavaiból is kiderül: ő instruálta Demetert. (A "tanácsoltam neki" nyilvánvaló eufemizmus: aki jelent, az nem tanácsokat, hanem parancsokat kap.) Ezt támasztják alá Orbán következő mondatai is: "Nagyon szeretném tudni, Laborc úr mikor, milyen ügyben, miért jár Moszkvába. Ha van valami, ami igazán érdekel, ez az." A közte s a Demeter közti szolgálati út ismeretében lehet-e kételyünk afelől, hogy ő utasította volt miniszterét: nyomoztassa le Laborc útjait? És persze pontosan tudta, honnan és hogyan jönnek az őt olyannyira érdeklő információk.

(Laborccal, ugye, az a baj, hogy KGB-akadémiát végzett, tehát nyilván beszervezték. A józan paraszti ész nevében kérdezem: ha egy titkosszolgálat - titkosan - be akar szervezni valakit, akkor előtte beiskolázza az illetőt? Vagy fordítva: ha egyszer beiskolázta, használhatja később bizalmas munkára abban a tudatban, hogy ha valakivel kapcsolatban felmerül a gyanú, akkor az ő lesz? A KGB-nek nemigen volt szüksége efféle beszervezésekre, hisz a hazai politikai irányítás eleve a szovjeteknek felelt, az ő elvárásaik szerint dolgozott - és persze ezeket az elvárásokat közvetítette a titkosszolgálatok felé. Ilyen alapon tehát minden titkosszolgálati munkatárs a szovjeteknek (is) dolgozott. Úgy, ahogy annak idején, a D-209-es ügy kapcsán Kövér mondta: ne jöjjön már Medgyessy Péter azzal, hogy a szovjetektől védte az országot, mikor az egész szolgálatot a KGB irányította! Bizony ez igaz. Igaz Horváth Józsefre, az UD vezetőjére is, aki egykori III/III-as tisztként lett Kövérék alatt az NBH főigazgató-helyettese - egyúttal századosból dandártábornok! Hát akkor miről is beszélünk?!)

Visszatérve Orbán nyilatkozatára: az nemcsak az UD általa történt dolgoztatására és egy konkrét megbízásra, Laborc figyeltetésére vet fényt, de arra is, hogy Orbánék felhatalmazva érezték - és érzik - magukat államtitkok megszerzésére, törvényen kívüli eszközökkel is. Hisz Laborc

államtitkot képező útjairól informálódni - ha bojkottálják a parlamenti kontroll alkotmányos eszközét - csak az állami szervekbe való beépüléssel vagy állami adatbázisok megcsapolásával lehet. Ez nem fér bele a törvényességről alkotott fogalmainkba. "Az enyémbe belefér" - mondja mosolyogva a volt (és leendő?) kormányfő. Ő "jogosultnak" érzi magát arra, hogy egy neki kellemetlen figuráról (aki a Fidesz-közelinek tűnő polipra - mint sejthető - csapást tud mérni) államtitkot sértve információkat szerezzen. Egy politikai párt elnökeként ezt nemhogy eltűri, hanem egyetért vele, mi több: szorgalmazza és nyilvánosan vállalja! Mit gondoljunk ezek után az ő s az általa uralt párt demokratikus elkötelezettségéről?

A kérdés persze költői - hiszen sokszor leírtam már, mit gondolok. Orbán már többször - az elhíresült "oszt jó napottal" vagy a kordonbontással - megüzente népének, hogy a politikai ellenfél, azaz az ellenség lehetetlenné tétele minden normánál (jogi, politikai, erkölcsi) előbbre való. Bátran önbíráskodjatok ti is, ha "ezekkel" kerültök szembe. Most azt üzeni, hogy a kágébés komcsik ellen minden megengedett: "törvényes" a törvénytelen titkosszolgálati eszközök alkalmazása is. Bátran tegye bárki (vagy ha nincs magán-titkosszolgálata, akkor helyeselje). A politikai ellenfél démonizálása régóta iparszerűen zajlik. Hazug, bűnöző, pszichopata; börtönben volna (és lesz is!) a helye, nem a parlamentben; ha ott beszél, mi kimegyünk; a rendőrökkel kilöveti a békés polgárok szemét; a titkosszolgálatokat úgy használja, mint Rákosi az ávót stb. A démonizálás célja: hogy legitim módon lehessen törvényen kívüli eszközöket használni ellene. Mert a cél mindent szentesít: a Gonosz legyőzése fölülről ránk rótt feladat. Ha a vezér a saját tömegei előtt rendszeresen fenyegeti az ellenséget, hogy: ülni fogsz, csoda-e hogy egy szerencsétlen azt kiáltja a parlamentben: "lógni fogsz"? Szegény nem ismerte a latin mondást: "amit szabad Jupiternek (az utcán), azt nem szabad az ökörnek (a Házban)".

A magyar nyilvánosságban ezekben a hetekben a rendszerváltozás óta legnagyobb tematizációs, illetve értelmezési csata zajlik. Minden jelentősebb eseménysor egy értelmezési folyamatban kapja meg azt a helyet, ahová végül a köztudatban kerül. Ennek formálói, illetve közvetítői a politikusok, valamint a média munkatársai és egyéb szereplői. A kormányoldalon roppant erős vádak fogalmazódtak meg - már eddig is súlyos bizonyítékokkal alátámasztva. Az ellenfél hibákat vétett, kapkodott, elbizonytalanodott, de aztán teljes erőből ellenoffenzívát nyitott. Tagad, dezinformál, viszontvádol minden rendelkezésére álló fórumon. "Szilvásy
és bandája", "koncepciós vád a Fidesz ellen", "kágébés módszerek", Navracsics, Szijjártó, Almássy, na meg az ártatlan gyerekeik megfenyegetése, Almássy barátjának "nemzetbiztonsági elrablása", feljelentésdömping, "Az ügy elérte a miniszterelnököt" (Hírszerző), "Orbán: veszélyben a demokrácia!" (Magyar Hírlap). (Ha már szóba kerültek: Rákosiék szintén valahogy így rikoltoztak 1947-1948 táján!) E küzdelemben - a közvélemény befolyásolásáért, illetve manipulálásáért - az érvek kevésbé számítanak, sokkal inkább a hangerő, az ismétlés, a volumen és a gátlástalanság. Márpedig az utóbbiak terén a Fidesz előnyt élvez. (Hogy Répássy két nap alatt négy televízióban fordult meg vitapartner vagy érdemi kérdező nélkül, és akadálytalanul sulykolhatta manipulatív szövegeit, az tükrözi a magyar média siralmas állapotát.) Ki tudja már, mi igaz ebben a katyvaszban: ez ezt mondja, a másik meg amazt. A botrány szétkenődik, az ügy megítélése elbizonytalanodik - a demokratikus mandátumuk birtokában eljáró szereplők legitimitásával együtt. A "független elemzők" (a közszolgálati rádió hétfő reggeli neves megmondóemberétől az Index nevenincs publicistájáig) forma szerint középre pozícionálván magukat csak növelik a homályt. A szokásos "egyik kutya - másik eb" kotta szerint (akarva-akaratlanul, tudatosan vagy szimpla ostobaságból) azok malmára hajtják a vizet, akik a zavar és a bizonytalanság fokozásában érdekeltek.

Pedig újabban már ilyeneket is olvashatunk: "Az UD Zrt.-nél tartott házkutatásokon nem csupán szuperprogramokkal ellátott számítógépeket, adatrögzítőket, hanem rejtett kamerákat, poloskákat... és más különleges eszközöket is lefoglaltak. A gépek szakértői vizsgálatát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi majd el... Egyelőre arra keresik a választ, nincs-e bennük önmegsemmisítő program. Ehhez olyan műszerek szükségesek, melyekkel a magyar szolgálat még nem rendelkezik. Egy már lefoglalt szerveren lévő anyagot időközben távirányítással igyekeztek megsemmisíteni, ezt azonban sikerült megakadályozni. A cég különlegesen jól konspiráltan szerveződött, ami milliárdos nagyságrendű működési költséget igényelt. Ez további súlyos bűncselekmények gyanúját is felvetheti. Ilyen a "visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel". A büntető törvénykönyv szerint: aki engedély nélkül... haditechnikai terméket előállít, vagy haditechnikai szolgáltatást nyújt, illetve olyan haditechnikai terméket, amelynek forgalmát jogszabály tiltja, előállít, megszerez, felhasznál, tart... illetve az ország területére behoz... bűntettet követ el, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha ezt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el, a büntetés 5-10 év lehet." (Népszava, 2008. 09. 29.)

Bár a legkomolyabban figyelmeztettek rá, hogy az előző cikkemben túl messzire merészkedtem: a megszokott politikai mezőn kívülre, ami számomra életveszélyes terep, nem nyelhetem le a kérdést: miből van erre a pénz, kitől van erre a pénz, és mi célt szolgált mindez? Egy magáncég csak úgy nem vág bele ilyen beszerzésekbe, ez nem játék: a lebukás kockázata miatt sem, az anyagi kockázat miatt sem! Az OTP elnök-vezérigazgatója a szóban forgó technikai eszközök rendőrségi lefoglalásának napján (ahogy Demeter is tette) felhívta a rendőrfőkapitányt (személyesen is, a bank volt rendőrtábornokból lett biztonsági vezetője által is), hogy a cégnél lefoglalt szerverek közül három az ő cégeinek gazdasági nyilvántartását tartalmazza, adják őket vissza...

A demokratikus államhatalom s a vele szembefordulni látszó erők harca egyre kíméletlenebb. Az esélyek rosszak. A demokrácia a roncsolt legitimitású miniszterelnök és a posztkommunisták védelmére van utalva. (Az SZDSZ-esek csak magukkal törődnek: így nullázódnak le - gyorsan, de biztosan.) Az esélyek azonban főleg azért rosszak, mert a küzdelem kimenetelét végül azok a választói tömegek döntik majd el, amelyeknek a szó szoros értelmében fogalmuk sem lesz annak mibenlétéről és tétjéről. Igaza lehet Majtényi Lászlónak: "Sohasem az történik, hogy a zsarnok csak úgy belép az ajtón. Mindig mi engedjük be."