Kinek kell egy drón?
Teheránban másfél hete tettek leplezetlen önelégültségről árulkodó bejelentést arról, hogy elektronikai rendszerébe behatolva sikerült átvenni az irányítást egy pilóta nélküli amerikai kémrepülőgép felett. A szemmel láthatóan karcolások nélkül földre került RQ 1701-es lopakodó drónt a feszült viszony rendje s módja szerint filmre vették, közölve, hogy Washington felhívása ellenére sem szolgáltatják vissza, az iráni hadmérnökök pedig állítólag kéjes sikkantásokkal vetették rá magukat, hogy megszerezzék a nem éppen a legkorszerűbb, de az övéknél mégiscsak fejlettebb haditechnológiát.
Hogy ez utóbbi milyen sikerrel járhat, afelől azonban nyugati szakértőknek vannak kétségeik. Minden attól függ, hogy a példányonként hatmillió dollárból épített drón mennyire maradt ép a manőver során – állítja Nick Brown, a Jane's biztonságpolitikai folyóirat főszerkesztője. Azon túl, hogy megvizsgálja, egyáltalán milyen anyagokból készült, Teherán megteheti például, hogy visszhangmentes kamrában lefuttat néhány tesztet, csak hogy megtudja, az RQ-170-es lopakodóként miként reagál a radarokra és hárítja el őket.
Ami a drón futóművét, az elektronikus (fly-by-wire) irányítást és a motort illeti, az mind már ismert légi járművekből származik, így aligha tartogat nagy meglepetéseket a hozzáértő szemeknek. Haditechnikai aranybánya lehet viszont az RQ-170-es fedélzetén lévő megannyi speciális műszer. Ilyen lehet a drón rádióelektronikai felderítési rendszere, az elektrooptikai érzékelői, de a radarja is, ha fegyver nincs is a fedélzetén.
Bár az RQ-170-es nem a legkorszerűbb technológiát jelenti – Afganisztán felett közel egy éve repkednek újabb generációs drónok –, a trófea ilyen szempontból mégis nagy becsben tartandó. Már csak a nagy elődök miatt is: 1994-ben a Szovjetunió egy B-29-es amerikai bombázót kényszerített földre, amelyből a Tu-4-esét fejlesztette ki, a szövetségesek 1945-ben egymással is versengve másolták a német V2-es német rakétákat, 2001-ben egy amerikai kémrepülő zuhant le a kínai Hajnan szigetén, a legutóbbi, illetéktelen kezekbe jutott amerikai hadizsákmány pedig egy lopakodó helikopter volt, amelyet májusban az Oszama bin Laden likvidálására indult akció közben ért baleset.
De a nagy kihívás az iráni mérnökök előtt nem is ez, hanem az, hogyan emeljenek a levegőbe egy ilyen járművet. „Egy ilyen gép repülését meglehetősen bonyolult algoritmusok irányítják. Elérni, hogy egy ilyen tárgy oda repüljön, ahova akarod, nehéz, megfejteni pedig csak fejlett modellezési technológiával lehet. Vezérlés nélkül az egész nem több bumeráng alakú holtsúlynál – írja Brown ennek kapcsán.
Képes lehet-e Irán arra, hogy röpképes drónt építsen az RQ-170-es mintájára? – vetődik fel a kérdés. Az biztos, hogy a perzsa ország nagy tapasztalattal bír a reverse engineering területén, vagyis amikor a mérnökök egy kész objektum vizsgálatából jönnek rá, hogyan is működik. De Teherán számára ennél sokkal több, hatalmas politikai tőke is rejlik abban, ha egyszerűen hagyja, hogy Moszkva vagy Peking hozzáférjen az amerikai drónhoz, a két világhatalom mérnökeinek ugyanis valószínűleg minden a rendelkezésükre áll, hogy egy RQ-170-esre kísértetiesen hasonló pilóta nélküli repülőgép nemsokára a levegőbe emelkedjen, orosz vagy kínai katonával a vezérlőpultnál. Hírszerezési információk szerint erre van is esély, hiszen moszkvai és pekingi küldöttségek állítólag már kopogtattak is emiatt a teheráni védelmi tárca kapuján.
Az amerikai RQ-170-est minden bizonnyal a vitatott atomprogram érdekelte Iránban. Kasmár város felett, 225 kilométerre az afganisztáni határtól kapták el másfél héttel ezelőtt. Teherán korábban bocsánatkérést és kártérítést követelt az incidens miatt, amely meglehetős blamázst jelent a Fehér ház számára.
