Minden esetleges „tárgyalás" előtt szembe kell(ene) nézni az alapkérdéssel: bűnszervezet van-e hatalmon? Most beérem annyival, hogy megjegyzem: a médiának többé-kevésbé független, ám csak viszonylag kevesek által ismert, használt részében bárki találhat annyi anyagot, hogy a gyanút komolyan meg kelljen fogalmaznia, legalább magának...

Van-e valami valós ok annak föltételezésére, hogy a mai hatalommal érdemes vagy egyáltalán: lehetséges érdemi, becsületes tárgyalásokba bocsátkozni?  Csak én nem tudok mérlegelésre érdemes példáról..?

Bármiről legyen szó: részletkérdések részletkérdéséről vagy olyan alapvető nemzeti ügyről, mint az oktatás, nem mellőzhető annak végiggondolása, kikkel is kellene „tárgyalni": a Magyar Köztársaság polgári demokratikus jogrendjének, a fékek és ellensúlyok rendszerének szétverőivel, az országra torz, hibbant zalaptákolmányt kényszerítőkkel; azzal a hatalommal, amely hazánk megszállójaként viselkedik: megszállta, elbitorolta a közmédiát, a trafikokat, a földet... Azokkal kellene tárgyalni, akik nem kímélnek semmit: mindenhez hozzányúlnak, mégpedig ragacsos manccsal. Mindent a maguk képére akarnak formálni: Kossuth teret, Budai Várat, múltat, jelent, jövendőt – semmibe véve, megvetve, gyalázva, kitagadva mindenkit, aki ellenzi szándékaikat.

Vajon szabad-e „tárgyalni" olyanokkal, akik nem polgári demokráciában, tehát nem politikai váltógazdaságban gondolkodnak? Akik szerint soha többé ne legyen baloldali kormánya az országnak? Vagy politikai váltógazdaságban gondolkodnak azok, akik a Budai Várat kiragadni készülnek a főváros, az ország eleven életéből, kultúrájából, hogy főlegvárból nézhessenek le Pestre, az országra..? Kérdeztek bárkit is az ellenzékből, szakértők köréből, hogy egyetértenek-e az ő elképzeléseikkel? Vagy csak én nem ismerek olyan mérlegelésre érdemes véleményt, amely egyetért a Budai Vár orbáni megszállásával, elzabrálásával?

De vessünk egy pillantást az oktatásra, a tiltakozó akciókra és „pártunk és kormányunk" reakcióira - lásd például ezt meg ezt: tárgyalni, ezekkel?!

Tán akkor se, ha lehetséges volna – de így..?

Azt mondta Palkovics államtitkár, hogy a 18 éves tankötelezettségi korhatár visszaállítása nem lehetséges azon az alapon, hogy néhányan akarják... Nem ismerek válaszokat erre – tán nincsenek is. Én legalábbis az anyázáson kívül adekvát válaszokat elképzelni sem tudok...

Nem tárgyalnak a tankötelezettségi korhatárról; a tankönyvpiac fölszabadításáról; végképp nem tárgyalnak az oktatás normatív finanszírozásának helyreállításáról, az önkormányzati fenntartás visszaállításáról; nem hajlandók tárgyalni az általuk fasiszta mintára létrehozott Nemzeti Paidagágász Karám fölszámolásáról vagy legalábbis a kényszertagság föloldásáról, a karám köztestület jellegének megszüntetéséről... Nem téma a hittan kivétele a közoktatás tanrendjéből. Semmit sem hallani arról, hogy fölhagynának a gimnáziumi oktatás visszaszorítására vonatkozó terveikkel: nem mondanak le arról, hogy az értelmiségi elitbe kerülés lehetőségét az általuk privilegizáltak számára kisajátítsák... Viszont hallani a szakközépiskolák szétveréséről, lezüllesztéséről: arról, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tegyék az oda tereltek - a többség - számára a továbbtanulást. Minden nemzetközi trenddel szemben a lehető legkorábbra akarják, kényszerítő módon, előrehozni a pályaválasztást.

Fölmérhetetlen károkat okozó „kormányzati" szándékokról beszélek – s ezekkel „tárgyalni"?!

De ha legalább lehetne... De nem lehet.

Övék itt már szinte minden, néhány bíróságtól eltekintve. Dühösek is a bírákra, nagyon... Övék a zalaptákolmányuk, övék a „parlamentjük", amelyet saját szabályaik szerint „működtetnek"; övék a magyar „tudományos", „kulturális" intézmények sokasága. Övék a közigazgatás, az ügyészség, a rendőrség; megszerezték az egyetemeket...

Mi kényszerítené őket arra, hogy bárkivel is komolyan tárgyaljanak?

De ha akarnának, sem tudnának már: a nyelv, amelyet maguknak „alkottak", nem engedi őket. Nem tudnak már másképp beszélni, gondolkodni, viselkedni. Nyelvükben él hatalmuk: az orwelli típusú újbeszél Fidesz-változatában.

Azt a nyelvet nem azért alkották meg, hogy partnereknek tekintett felekkel érdemben, becsületesen tárgyaljanak – az a nyelv ilyesmire nem is alkalmas, hiszen éppen minden tisztességes kommunikáció meggyilkolása szándékával teremtették és használják. Az a nyelv csak hazudozásra, rágalmazásra, handabandázásra, uszításra alkalmas.

A tisztességnek, a jó szándéknak nincsenek jelei. „Ezekkel" „tárgyalni", akár a parlamentben is: hozzájárulás az önkényuralmi idők meghosszabbodásához, s ezzel a mind nehezebben elkerülhetőnek látszó nemzeti katasztrófához.

Kollaborálás, bármi is a „tárgyalni" készek motívuma.

Csak a tiltakozásnak volna értelme. A tiltakozásnak, mely megelőzheti a katasztrófát; a tiltakozásnak, mely elérheti, hogy Orbánia megbukjon, mégpedig a választások előtt. Mert igaza van Majtényi Lászlónak, amikor azt mondja: Orbánék választáson csak akkor verhetők meg, ha már előbb megbuktak.

A bukásuk elengedhetetlen föltétele, hogy azok, akik demokráciát akarnak, megszüntessék végre az együttműködésnek a látszatát is. Legyen teljes az elfordulás – nem látszik más kiút.

Persze, kellenek erők, amelyek vállalják a „kormány" elleni nyílt, politikai küzdelmet. Nem könnyű vállalni: utoljára a „létező szocializmus" idején állította be a hatalom annyira természetellenesnek, annyira megbélyegzőnek az ellene folytatott politikai harcot, mint teszi azt a mai önkény. És nem mondhatjuk, hogy nem elég hatásosan teszi...

És mégis: ama „létezőben" is akadtak emberek, aztán csoportok, végül pártok, amelyek vállalták a politikai küzdelmet. Pedig az időszak legnagyobb részében ez a harc a rendszer bukását illetően teljesen kilátástalannak látszott.

Ma semmi okunk azt gondolni, hogy az orbáni önkény örök kényszer: nincs külső hatalom, amely ránk kényszerítené.

Csak rajtunk múlik a dolog. De azt nem tudom, hogy ez optimizmusra vagy inkább teljes elkeseredésre ad-e okot...