Bejelentkezett a társaság a 2024-es olimpia rendezésére – sokat remélnek a bulitól. Mondanám, vigyék, amit még tudnak, de csak 2018-ig – ám nyilván úgy képzelik, hogy 2024 után is hatalmon maradnak. Bár nem olyan biztos, hogy nagy élmény lesz számukra szembenézni az esetleges olimpiájuk következményeivel...

Nem elégednek meg azzal, amit az oktatásban eddig műveltek – vannak további terveik is! S közben elő-előáll egy-egy Palkovics, hogy kis engedményeket téve vagy legalábbis ígérve stabilizálják helyzetüket. De ezt is úgy teszik, hogy hibáikból, bűneikből lényegében semmit sem ismernek el. Sőt: mindabból, amit ellenfeleik követelnek, úgy vezetnek elő apró dolgokat, mintha az ő javaslatuk volna...  Például azt mondják,  a helyi közösségeket kell erősíteni... „Természetesen" úgy képzelik, hogy az önkormányzati fenntartás és az iskolai autonómia, általában a tanszabadság helyreállítása, kiteljesítése helyett valamiféle „tankerületi központi tanácsokat" hoznak létre. Csak remélhetjük, hogy minden ilyen tanácsnak lesz miniszteri biztosa is, különben szart ér majd az egész... És persze legyenek azok a tanácsok nemzetiek!

Nem; ne tetézzék..! Nem lesz az jó senkinek – maguknak se, fijjug... Egyszer minden véget ér.

Egyetlen módon szolgálhatják még szegény hazánkat.

Hagyják azt a kurva olimpiát is a fenébe, ne rabolják már el a Budai Várat, ne baszkurálják tovább az oktatási rendszert... Fejezzék be a migráncsozást, a zsidózást (sorosozást), brüsszelezést; próbálják abbahagyni a folyamatos, szervezett hazudozást. Ne lopjanak, ne raboljanak már többet. Hagyják el a „közmédiát", számolják föl szennyes médiabirodalmukat: általában véve szabadítsák föl az országot önmaguktól...

Fijjug: az okozott kárt megtéríteni nem tudnák, ha akarnák se, de tegyék le a szajrét, és adják föl magukat. Töredelmes beismerő vallomásuk, őszinte bűnbánatuk nyomatékos enyhítő körülményként vétetik majd figyelembe.

Bízzanak a demokratikus IV. Magyar Köztársaság független igazságszolgáltatásában.