Elég sok szó esik a hazai médiaviszonyokról; arról, milyen esélyeik vannak a tájékozódásra azoknak az embereknek, akik nem „profik" a témában. Bizonyosan hitelesek azok a föltételezések, fölmérések, amelyek szerint „a magyar emberek" többségéhez az általuk elérhető, illetve általuk kedvelt vagy legalábbis megszokott médiából a „kormányra" nézve kellemetlen, rossz információk nem jutnak el.

Sőt: azok sem tévednek, akik azt állítják: a „kormányfüggő médiában" – ez a létezőnek legalább 80 %-a – rengeteg a hazugság. Ahogy a „kormány" megnyilvánulásaiban is. Más se...

De ami most megy, az maga az igazi profizmus, a tökéletesség.

Sűrűn ismétlődő egypercesek: bennük csak jó hírek vannak, legalábbis ami a magyar kormány tevékenységét illeti. Problémákról szó nem esik. Az ellenzéket nem gyalázzák, annak demokratikus részét se.

Ez megy jó ideje, és még nagyjából egy hónapig. Talán ez marad meg későbbiekben is.

A lelkes szurkoló előbb-utóbb megérti, vagy ami még jobb: megérzi: problémák egyszerűen nincsenek, ellenzék pedig nem létezik. A „kormány" megbízhatóan, mindenki érdekében teszi a dolgát.

S ez még nem minden: láthatunk-hallhatunk valami egészen elképesztő videókat, amelyek „harcra" buzdítanak. Arra tanítanak, mindenki az ellenségünk: ha legyőznek, akkor örökre eltipornak.

Nem vitás: van ebben valami örkényi is, orwelli is. De Örkény is, Orwell is kénytelen volna belátni: Orbánék sokkal jobban csinálják, mint ahogy azt ők el tudták volna képzelni.

Az európai ember azt hinné, ilyen világ nincs.

Mi tudjuk, hogy van. Csak azt nem tudjuk, meddig, és mi lesz ennek a vége.

De rosszat sejtünk - és egyre inkább.