Valahogy Csokonai jut eszembe:

Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona
A szentség színével bémázolt babona!
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?

Vajon mit szólna nagyszerű költőnk, ha mai viszonyainkat tapasztalhatná? Mert manapság az általa megéltnél sokkal sűrűbb annak a mindenható – szenteskedésre, babonaságra, vakbuzgóságra no meg érdekre is alapozó – pofátlanságnak a felhője, amelyet napjaink hatalmasai borítanak e népre. S vajon mit szólna ahhoz, ahogy a magyar ember mindezt elviseli? – csendesen kérődzik, igen jámbor fajta... Ha megütik sűrű, kemény pofátlansággal az orcáját jobb felől, odatartja a balt is.

Szóval, ki-mi legyen a pofátlanság magyar mértékegysége?

1 orbán vagy 1 kövér? Valamennyire megfelelne ez is, az is, de egyik sem tökéletesen. Van bennük pofátlanság, senki sem kevesellheti, mennyi – de van valami más is: eszelősségnek mondanám. Ha mértékegység, az legyen tisztább.

1 rezsibiztos? Nem igazán jó, mert az ő pofátlansága meg titkolhatatlan bárgyúsággal vegyül.

1 lázár vagy 1 rogán? Az előbbieknél mindkettő sokkal jobb, de dönteni szinte lehetetlen. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy amikor Lázár beszél, vele, amikor Rogán, akkor meg vele kell mérni a pofátlanságot.

Tegnap azonban Kovács kormányszóvivő (továbbiakban: ksz) Zoltánnal beszélgetett „kedves Olga", s azóta azt hiszem, a legjobb mértékegység az 1kovács ksz.

Amikor ez az alak egyáltalán föltűnt a magyar közéletben, mindjárt pofátlanságával tündökölt. A Kovács Zoltán név ugyanis a magyar életben (és irodalomban) foglalt volt: sok-sok Kovács Zoltán van hazánkban, de e névről sokáig elsőként az Élet és Irodalom főszerkesztője jutott eszébe talán minden közéletben jártas embernek. Én még ma is így vagyok: ha azt olvasom, hogy például az ATV-ben „kedves Olga" Kovács Zoltánnal beszélget, abban reménykedem, hogy a főszerkesztő jelenik meg... De – és ez Kovács ksz Zoltán tevékenységének eredménye – a zsigereim rögtön nyugtalankodni kezdenek...

Megjegyzem, csak úgy közbevetőleg: jó ez a „kedves Olga", de nem tökéletes. A főnök (Lázár János) azt szokta mondani, hogy „nézze, Ildikó". Nem kell kedveskedni, mert az ilyen kedélyes megszólítás arra biztathat, hogy az újságíró visszaszóljon: vazze, János/Zoltán, ne szédíts már...

Szóval, Kovács ksz Zoltán tegnap kitett magáért! Erről jut eszembe: végül is mit, mennyit tartalmazzon a pofátlanság 1kovács ksz-e? Már csak azért érdekelne, hogy valamiképpen meg tudjuk állapítani, tegnap hány kovács ksz-t teljesített.

Már az lenyűgöző volt, ahogy az MNB ügyleteiről pozitív példaként a Soros Alapítvány jutott eszébe! Legközelebb, ha belehallgatok a dumájába, előzetesen a székhez kötözöm magam, le ne essem róla...

És fapofával sorosozott! Érdekes, a bérencezés ezúttal elmaradt...

Nagyon jól teljesített, amikor arról érdeklődött, hogy a vs.hu kilépett munkatársai visszaadták-e korábban fölvett fizetésüket. Ez igen: kinek jutott volna eszébe ilyen kérdés? Talán még Lázárnak, Rogánnak se.

Könnyedén, erőfeszítés nélkül oldotta meg azt a feladatot, hogy Matolcsy dolgainak piszkálásával kapcsolatban rosszindulatról, politikai hecckampányról beszéljen. Igaz is: micsoda heccelődés közpénzek fölhasználásáról, unokatesó zsozsóval való kitöméséről érdeklődni? Közünk..?!

Elragadtatottan csettintettem, amikor Kovács ksz Zoltán előadta, hogy a „kormány" nem befolyásolhatja a Magyar Nemzeti Bank működését!

Jaj, az is nagyon jó volt, amikor például az újságírók fegyelmezése kapcsán nyugat-európai példákra hivatkozott!

És ez: „ne legyünk már hipokriták"... Tökéletes!

És: „kedves Olga", ha egyszer ki tudna nézni, a feszültségkeltést szüneteltetve, a tényekre... „A tények makacs dolgok"...

És ahogy megszégyenítette „kedves Olgát"! Tényleg: hány olyan könyvet írt már, amelyet lefordítottak ukránra, 70 millióért..?

Bevallotta, hogy egyet sem, és nem is fog. De kérdezni kérdez...

Sőt, kijelent, mégpedig szemrehányóan:

- Önök ezt megpróbálták eltitkolni..!

- De... sikerült? ... a jogállami korlátok működnek...

Visszavágott, ugye...! És utána még figyelmeztetett is: az újságírók tegyék a dolgukat, de nem kell túlmenniük azon a határon...

Egyébként tényleg: minden nem sikerülhet, talán még a Történelem Urának se! Sikerült szétverni a polgári demokratikus jogrendet, sikerült megszállni az országot, elrabolni a közmédiát, közpénzből fasisztoid tartalmakat közlő kormánypárti médiabirodalmat építeni, trafikokat, földet elzabrálni, gyámoltalanokat megalázni, sztrájkjogot korlátozni, zalaptákolmányozni és zalaptákolmány-bíróságot csinálni, Simicskát fölépíteni, aztán lerombolni stb. Sokáig sorolhatnánk!

De - és ezt Kovács ksz Zoltán és az általa képviselt „kormány" nyilván tudomásul veszi, mégpedig örömmel - Orbánia kifogástalan demokrácia!

Hiszen minden még a hatalomnak sem sikerülhet...