Ahogy a Kedves Vezető hívei körében bizonyára szokásos, szóba került Trianon is: kérésre („adják vissza a trianoni határokat") válaszolva megcsillogtatta legendás, már-már kádári humorát... Ami pedig a közönségét illeti, Kádárnak sem volt jobb, hálásabb, készségesebb!

De aztán sietnie kellett, így az Index tudósítójával csak futólag ért rá jópofizni. Erre is csak Kövér távollétében volt rákényszerülve.

Nos, Orbánia Örökös Miniszterelnöke (OÖM) mind meggyőzőbben alakítja az elkanászodott hülyegyereket - de ne higgyünk neki! Ebben is hazudik.

A dolog úgy áll, ami a háttérhatalmazást illeti, hogy régóta gyűrik ezt az ipart. Nem hihető, hogy ne tudnák, mit és miért művelnek! Migráncsozásukat is abszolút tudatosságuk, teljes amoralitásuk teszi elviselhetetlenül aljassá - már akinek, persze.

Avagy merő véletlen volt az is, valamikor 2000-ben, hogy Orbán éppen a náci-nyilas „klasszikusokat" reklámozó, de saját antiszemita, valamint cigányozó, buzizó anyagokban is rémesen gazdag, és a múlt század 30-40-es éveinek stílusában komcsizó Magyar Demokratát ajánlotta híveinek? Meg a zsidózásba merült, éppen meglovasított „Magyar Nemzetet"? S az akkoriban és még sokáig botrányosan aljas, rasszista gyűlöletműsort, a közrádió Vasárnapi újságját?

Minden merő véletlen volna, figyelmetlenség? Véletlen, hogy Bogár László, az avatott háttérhatalom-szakértő Orbán tanácsadója lehetett..? Miben, az istenért?!

Mondjuk azt, hogy semmilyen tudatosság sem működött abban, hogy mindmáig a kormánypárti orgánumok mindegyikére jellemző a rasszista, homofób s általában az alantas indulatokat ébresztő, erősítő beszéd?

Szót sem érdemelne már ez az egész, ha volna olyan demokratikus erő ebben az országban, amely ezt az ocsmányságot újra és újra Orbánék szemére vetné. De, sajnos, nincs, vagy csak alig. Talán azért nincs, mert a demokraták úgy érzik: a kormánypárti rasszizmussal, homofóbiával stb. karakteresen, kellő keménységgel  szembefordulni fölöttébb kockázatos, népszerűséget romboló magatartás. Pedig vannak alapértékek, amelyeket demokratáknak minden körülmények között képviselniük kell.

S ha még „csak" arról volna szó, hogy pártunk és kormányunk kielégíti az ilyen irányú igényeket..! Ugyan azzal is magában állna az EU-ban; legfeljebb ideig-óráig találhat szövetségesekre a másik három vagy inkább csak két visegrádiban.

A valóság azonban sokkal rosszabb - s nem csupán Orbánékra, hanem a magyar társadalomra nézve is. Orbánék ugyanis hosszú-hosszú évek óta maguk gerjesztik azokat a vágyakat, igényeket, amelyeket aztán készségesen kielégítenek. Legfeljebb, ha sarokba szorítják őket, flegmán közlik, hogy a sorosozás nem zsidózás... Ott, ahol a közpénz elveszítheti közpénz jellegét, bármit lehet mondani.

Kérdheti tán bárki: miért teszik ezt?

Nem tudok rá jobb választ: hatalmuk megőrzéséért. Ilyen módon szerezték, így is gondolják megtartani. S amíg a magyar társadalom és a Néppárt „toleráns" e gazemberkedéssel, a maguk szempontjából igazuk is van.