Nehéz pamfletet nem írni a rezsibiztos hétfői „nagyinterjújáról" – de még nehezebb egyáltalán szólni róla: az embert a szégyen fojtogatja.

Németh Szilárd mintaszerű fideszes: nem gondolkodik, akkor sem, ha netán képes volna rá; tökéletesen gátlástalan. Még a Fidesz e tekintetben rendkívül erős mezőnyében is kevesen(?) tudnak olyan szemérmetlenül hazudni, és olyan primitív egyértelműséggel uszítani, ahogy ő teszi. Aztán akinek kedve van, töprenghet: tényleg annyira hülye például az oktatáshoz, amennyire előadja, vagy csak megjátssza..? Mondjuk, ez megkérdezhető volna – ha az embert érdekelné, mit „válaszolnak" – annak a hibbant arcátlansággal elnevezett orgánumnak a munkatársaitól is, akik az interjút készítették...

Mindenesetre az MSZMP '56 utáni „értékeléseire" emlékeztet, ahogy a beépült emberek mesterkedéseiről, a pedagógusok megtévesztéséről hadovál. A számomra legszórakoztatóbb részletet idézem:

„Soros és Bajnai szakértői a helyükön maradtak

Tavaly a kormányzat is provokálta a tanárokat, például az úgynevezett PÖCS-ökkel, azaz a Pedagógus Önértékelési Csoportokkal, ami sokakat felháborított.

Amikor ezek a kötelezettségek bejöttek, sok volt tanárkollégám felháborodva hívott fel és én teljesen egyetértettem velük. Az önértékelés mellett ilyennek tartották a portfóliófeltöltést is, amelyek bosszantó és fölösleges adminisztrációs terhek. De kik is találták ki ezeket? Azok a szakértők, akik ott maradtak 2010 után, és akik nemcsak Bajnai Gordonéktól, vagy Soros György hálózati alapítványaitól kaptak szép pénzeket, hanem 2010 után is kaptak az új kormány oktatáspolitikai intézményeitől. Miért is? Mert a vádaskodások ellenére, az oktatásban sem volt politikai alapon elbocsájtás, s így ezek, az úgymond szakértők egészen mostanáig bolondra keresték magukat. Most pedig, hogy az áterőszakolt, liberális agymenéseik kudarcot vallottak, rögtön csatlakoztak a mindenféle ellenzéki hálózatokhoz. Pedig ők tették bele ezeket a csapdákat a köznevelés új rendszerébe."

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel: amikor ilyen primitíven és pofátlanul hazudik valaki a képembe, ilyen direkt módon próbálnak uszítani, gyakran elszégyellem magam. S azt hiszem, nekem is meg a magyar társadalomnak is minden okunk megvan a szégyenkezésre.

Lassan 68 éves leszek; s számolva memóriám romlásával, de megkockáztatom: az én életemben nem volt olyan, a mostanihoz mérhető hosszabb időszak, amikor az „állami" karriernek annyira következetesen érvényesített előföltétele lett volna a hitványság, a szervilizmus, a jellemtelenség, a gátlástalanság, mint manapság.

Gazemberek korábban el nem képzelt tömegét engedte rá a Fidesz az országra. De hát bűnszervezettől mi mást várhatnánk?

Hanem mi, „magyar (z)emberek"... Hosszú évek óta bambán tűrjük – mit tűrjük! közülünk sokan még élvezik is! – a hitványság uralmát. Mit mondhatunk arról a szervezetről, a hatalom bitorlójáról, amelynek van mersze, van képe Németh Szilárd minőségű emberekkel képviseltetni magát? Mit gondol az ilyen szervezet rólunk, magyar zemberekről..?

És mit gondoljunk mi magunkról, akik ezt tűrjük? Mikor néztek bennünket utoljára annyira hülyének, akartak bennünket annyira elaljasítani, mint a némethszilárdok Fidesze? Mondhatjuk-e, hogy Orbánék tévesen ítélnek meg bennünket..?

Nem tudom! Ha legalább végre tényleg elszégyellnénk magunkat!